Télak :P

Valahogy olyan... változásos időszak van. Nem szeretném ha mindenben az lenne, de talán nem véletlen, hogy kitoszott velem a google: most innen menni kell. Így van ez. Az őrségi naplóm is a wordpressen volt, nem ismeretlen a felület. Úgyhogy ezentúl itt vagyok:

http://alessiablogja.wordpress.com/

Még közel sincs kész, de azért lehet vele barátkozni.Welcome... :-)

Felvállalni... or not?

Alessia vagyok és katolikus: két éve tartozom "hivatalosan" is az egyházhoz, jelenleg a ferences harmadrendbe igyekszem, egy-két év múlva tehetek fogadalmat. Addig pedig tanulok és tapasztalok... amikor pedig néha megelőlegezem magamnak a bizalmat, hogy "ferences vagyok", az máris nagyon szívet melengető érzés.

Most ezt miért? Mert olvastam egy blogot, ahol a mamának az volt a problémája, hogy az alsó tagozatos gyermekének erkölcstanra kell járni, a még nagyobb problémája pedig az volt, hogy ketté van választva a dolog a bizonyos iskolában hittannal egybekötött, és "sima" erkölcstan oktatásra. És akkor most neki színt kell vallani, hogy hívő vagy ateista. (Lábjegyzet: ez szerintem már egy butaság, mert sokan csak azért íratják be a gyermeküket hittanra, hogy az általános műveltségük kapjon egy alapot, amire később az irodalom és a művészettörténet épülhet, hogy majd ne álljanak hülyén a Sixtusi Kápolnában, ha egyszer eljutnak oda - és ez is egy teljesen elfogadható szempont.)

Elismerem, hogy ez magánügy, és talán jogosan akarjuk megtartani magunknak a hovatartozásunkat. De azért mégis csak valahol szánalmas... mitől félünk? Hogy tudtak annyira megnyomorítani bennünket, hogy nem vállaljuk fel, kik vagyunk - de azt sem, hogy kik nem! Hála Istennek nekem egy csomó barátom van innen is onnan is, akik hangot mernek adni a világnézetüknek. Szó volt erről itthon, és azt mondja a Családfő, hogy minden a megélhetésre van kiélezve: félnek az emberek attól, hogy majd azért nem kapnak meg egy állást, mert ilyenek-olyanok... ha esetleg az ebben döntést hozók meg pont amolyanok... inkább óriási falakat vonnak maguk köré, és a mögül lesnek kifelé a két tégla közötti résen. Nehogy megtudjanak rólam valamit!!!

Nem tudom... Hajlamos vagyok ezt is túlidealizálni (mint sok mást is), de a "mieink" között nyugalom van: fel sem merül, hogy ne vállalják fel a hitüket, szépen járatják a gyerekeiket hittanra, nyáron hittantáborba... egyre több kis ministráns van a szentmiséken... a felnőttek énekelnek a kórusban, a fiatalok gitároznak a zenés miséken.. senki nem tetováltat keresztet a homlokára, de szép nyugodtan (és nyíltan!) éljük az erőt adó hitünket. Ha nem járok csukott szemmel, persze én is látom a sok visszásságot, de ez már egy másik posthoz tartozna, ebbe nem megyek bele: emberből vagyunk, mindenki hibázik, én is, te is, ő is.

Van persze sok felvetődő kérdés, megoldást kívánó helyzet ezen az úton, ami tényleg nem tartozik a nyilvánosságra, erre meg is találja az ember a helyet, hogy hol írja le, hol mondja el. De legalább néha ki kell mondani az "igen"-t... vagy a "nem"-et... lehet, hogy mindegy is, hogy mit, hiszen sokszínűek vagyunk... de valamit!... valamit mindenképpen!

Kiütött a google

Hát a mai a technikai katasztrófák napja, de már nem kezdek újra bele a mesébe.... lényeg, hogy még az e-mail címemet is meg kellett változtatni, akinek véletlenül nem küldtem még az újat, majd fogom. 

Ennél sokkal érdekesebb az, hogy elmentünk a Zolival vásárolni, mert nem volt elég meleg a dzsekije és a cipője, és egy pulóver sem ártott. És hát nem is tudom... annyit röhögtünk. Bajlódott a szorosra húzott cipőfűzővel, mire megfenyegettem, hogy hangos szóval fogom beégetni a többi vásárló előtt, ahogy elmagyarázom a nyuszifül jobbra-balra módszert.... Közben pedig néztem ahogy ügyetlenkedik, és azon gondolkoztam, mikor lett a puha kis párnás mancsokból ilyen vékony csuklójú, "pasis" kéz.... Ezek a változások szerintem előbb szoktak bekövetkezni a kamaszoknál, hát mi most éljük azt, hogy egy-két napig nem nézem meg jobban a gyerekemet, és már megint mintha egész másként nézne ki... :-) A változásokat az is jelzi, hogy vett magának egy bőr pénztárcát (amit majd a Nagyszülőktől fog kapni karácsonyra). Pénztárcát. Bőrből. Az én gyerekem! Akinek eddig három használt és két tiszta papírzsebkendő közül kellett kikotorni a zsebpénzét farmermosásnál... Ja, és ez is vicces volt, mert azért az volt a döntő érv a pénztárca mellett vagy ellen, hogy belefér-e a farmernek a zsebébe. Ezért megkértük a Deichmanban a pénztáros csajt, hogy had próbáljuk ki... az őr bácsi meg csak nézett szúrós szemekkel hátulról, mikor látta, hogy a kölyköm zsebre vágja a cuccot. :-)

Amúgy ez a Budakeszi egy veszélyes hely, mert együtt van a Deichman, a Vögele, a Meki, egy kicsi Tesco és egy olcsó ruha/mindenes bolt. Már csak egy könyvesbolt kéne, és akkor tényleg végem lenne. :-) Viccet mellőzve pedig azért ez tényleg jó, hogy nem kell bemenni Pestre, ha kell egy-két ruhadarab.

Ránéztem a naptárra, és azon gondolkodom, hogy hibernálni kéne magamat pár napra, mert tavaly és tavaly előtt is tök rossz dolgokat hozott a Mikulás:  két éve december 5-én jött ki a gerincsérvem, amivel a következő év decemberéig kínlódtam, amikoris szintén 5-én belekevertem magam egy tök hülye helyzetbe, ami nagyon sokáig bántott... Nyahhh.... most inkább csokit kérek. :-P

Aztán még az volt, hogy váltottunk a Hallal néhány levelet, és már minnyá megyünk is a Szent Benedek zarándokútra. A körvonalak már megvannak. Csak ki kell tölteni őket anyaggal. :-)

Jaj, és még egy gyöngyszem a gugliból: Neme: férfi, nő, egyéb.... Hát! ez! kész! :-D

Próbálkozós

 

Cirnyó, hálás kösz a "beledumálásért", próbálom is... de csak teljes nevet enged.  :( Vagy máshol kell?

Rossz pénz... :-P

Hát... most ez ilyen kékes. A háttérképet májusban csináltuk Velencénél. Amúgy nem tudom használni a nick-emet... és tele van az összes hócipőm már a guglival is. Valaki segíthetne, hogyan tudom megcsinálni, hogy a blogspot ne írja ki a teljes nevemet, nem mintha valaki még nem tudná, de tök hülyén néz ki. Egy vadmalac, egy VCS, egy Golden, mindenkinek megmaradt a neve, csak én nem tudom visszavarázsolni, pedig elég régi motoros vagyok már itten. Kérem vissza a látszólagos anonimitásomat, szippp....! Ja, és töööök sooook e-mailt lehet kapni, hogy hova lett a blog?, he-he.... Ezt havonta eccer be fogom dobni... :-)

A tegnapi buli nagyon jó volt, és nagyon rossz képeket csináltam. Mert mindenki mozog! Aki viszont nem mozog, az háttal van. Vagy szörnyű arcot vág. Vagy ilyesmi. Örültem, hogy eljöttetek, csak nagyon rövid ideig maradtatok és nagyon keveset ettetek, én meg pusztíthatom a maradékot. Kösssssz...... :-P (Apróbetűs rész: valaki véletlenül nem vitte el a karácsonyi kaktuszomat? Vagy én nem kaptam? :-o )

Egyébként az úgy van - mint tudjuk -, hogy ha valamiért befuccsol a blogírási lehetőség, akkor rögtön jó csomó témája lesz az embernek. Mert még azt is ide kell írnom, hogy ma voltunk a ferences csoporttal kirándulni: Esztergomban és a környező falvakban kerestük fel azokat a templomokat, ahol Kákonyi Asztrik képei láthatóak. Nagyon klassz volt az egész, éppen egyensúlyban volt a komolyság és a viccelődés, jó ebédet kaptunk a ferenceseknél, voltak kalandos követések és eltévedések a két autóval és a mikrobusszal, és megdicsértek, hogy milyen nyugodtan vezetek. :-) (Látták volna reggel hogy be voltam tojva, mikor a Ságvárinál tiszta trutyi volt az út, három kocsi már össze is törte magát... majdnem visszafordultam. De jó, hogy mégsem. :-) ) Szerintem erről itt elég ennyi, a képeket esetleg meg lehet kukkantani ITT.

Hírek - időjárás :-)

Újabb Hesemann könyv van, aminek a fordítását megkapom sokadik átnézésre. Jézus, Péter és Mária élete, továbbá más könyvek után most a Grál utáni kutatást dolgozza fel. Nagyon érdekes, csak ha fáradtabb vagyok, nem tudok egyszerre a tartalomra is figyelni meg a hibákra is. Most meg olyan álmos vagyok valamiért, hogy abba is hagytam. A maradék erőmet inkább blogbejegyzésbe fojtom. :-)

96 %-os lett az olasz tesztem, ahhoz képest tök jó, hogy az utóbbi hónapokban mennyire nem volt időm ezzel foglalkozni. Most már nyugisabb időszak következik, ha csak naponta egy órát rászánok (átlagban :-) ), talán eltűnnek a fehér foltok. Nem tudjuk most mi lesz ezzel az EU-s pályázatos dologgal, de jó lenne, ha még az előtt megkapnánk a tájékoztatást, mielőtt befizetjük a következő trimesztert. Nehogymá' potyára fizessem be! :-) Ma egyébként tök jó volt, mert activityztünk: egy-egy elég hosszú mondatot kellett sorban mindenkinek elmutogatni, a többieknek meg kitalálni. Nagy röhögések voltak - és részemről nagy meglepődés, hogy bizonyos dolgokra már hány szinonimát tudunk. (Jé!)

Sütöttem tutimézest. Poén volt, mert a költözésben valahol elveszett az az újság, amiben a receptje volt, azt a hat hozzávalót pedig minden évben képes vagyok újra elfelejteni. Felhívtam a Goldent, neki nincs meg, mert sosem süt, csak eszi amit viszek. :-) Felhívtam VCS-t, neki megvan, sőt: keressem meg a kajás blogján. S lőn! Milyen is volt az életünk blogolás nélkül? :-P

Sokat tettem a héten az "el-macinacisodás" ellen. Sokba is került. :-P De végre van szoknyám, színes harisnyám és olyan csizmám ami nem trampli aminek van sarka. Most lehetne egy esszét írni arról, hogyan feszül össze a mértékletességre törekvés azzal, hogy az ember lassan elveszíti azt a kevés önbizalmát és magabiztosságát is, mert állandóan rosszul öltözöttnek érzi magát... és úgy megyek tárgyalni munkaügyben, hogy az "asszisztens" (alias titkárnő) is elegánsabb nálam... ésakkorezmosthogyisvan... Talán arany középút, mint mindenben.

Az időjárás meg úgy jön ide, hogy ma megkértek, a vasárnapi kiránduláson én is legyek sofőr, mert a mikrobuszba nem férnénk be, annyian vagyunk. Hát az előrejelzést nézve ez most annyira nem jó hír... elvezetek én a világ végére is, de azért nem pont arról álmodom, hogy a tél első csúszós napján a Budai Hegyek falvacskái között kanyarogjak. Azt hiszem, holnap fel is hívom a zilletékest, hogy azért legyen egy bé tervük is, mert itten a mi környékünkön nagyon durván le tud fagyni az út, és akkor már el sem indulok. Pedig fényképezni szeretnééééééééék....!!!!

A tévében meg mutatnak most egy madarat, amit úgy hívnak, hogy gólyapöcs. Esküszöm! Hárman hallottuk (rosszul) :)))) . *kollektív családi röhögés*

Na, kicsit nem figyelek oda, aszt' már elmesélem a zéletemet. Szóljatok rám! :-)

Ezt most csak úgy. Mert majd megint menni kell... :-) (San Damianonál - by Lazac)

További falusi történetek :-)

Családilag az az elvünk, hogy az ember csak akkor menjen orvoshoz ha már viszik valami baja van, amikor legalább egy vánnyadt tünetet produkál, ami miatt sorba' lehet ülni különböző rendelői várótermekben, és meg lehet ejteni különböző rettttenetes vizsgálódásokat. Ehhez képest ma levonultunk kollektíve bejelentkezni a számunka új körzeti orvoshoz, akit a házunk előző lakója ajánlott - és fél órán belül mindenféle javaslatokkal, sőt, vérvételre vonatkozó konkrét időponttal valamint fancsali képpel távoztunk.

Először én ültem le a dokinővel szembe', és válaszoltam a rafinált keresztkérdéseire, úgymint: mikor mérte utoljára a vérnyomását? Én? Tegnap előtt...! Remélem csak én hallottam a Családfő diszkrét kuncogását a háttérből. Praktikusan f*ogalmam nincs, hova került a költözéskor a vérnyomásmérő. :-P Aztán folytatódott a vallatás vérképre, hasi ultrahangra, nőgyógyászati dolgokra vonatkozóan, és hiába bizonygattam, hogy milyen fasza csaj vagyok semmi bajom nincsen, momentán még pszichésen sem tudok semmiféle betegséget produkálni (a szokott defekteken kívül, de az más kérdés), mégis megkaptam az időpontot a vérvételre, és a kémcsövet... khmmm... házi használatra. Bakker.... mostantól van betegség-sejtésem (mert tudatom azé' mégse' lehet), merugye mi van, ha van valami....? :-D

No, eztán következett a Családfő, akit magára hagytunk a doktornővel fésztufész, had mesélgesse el a kórtörténetét nekije. Majd amikor kijött a kis kémcsövével, rajtam volt a vihogás sora, hogy "na, téged még hova küldött?" Majd közösen megállapítottuk, hogy erről azért nem volt szó! Nekünk olyan orvos kell, akihez le lehet jönni a náthával, és akitől meg lehet kapni receptre az Algopyrint. De hogy ellenőrző vizsgálatok? Nemááááááár!!!

Viszont! Itten az elmaradott vidéken kérem szépen zsír új rendelő van, ahová időpontra megy majd az ember lánya vérvételre, nem ám két órát várakozunk a laborban, mint pölö a harmadik kerületben. Aztán a közelben Biatorbágyon van uh, meg mindenféle más vizsgálódási lehetőség, nem kell bemenni Pestre. No nem mintha annyira akarnám végigjárni mindazt, ami most hirtelen a dokinőnek eszébe jutott... egye fenyő, vért vehetnek, aztán szépen békén lehet hagyni. Bár engem vizsgálhatnak keresztbe-kasul, mert úgy sincs semmi bajom. Uff. :-)

Reggeli mindenféle

Furcsa, hogy annyira közel van most a Karácsony, és azt is tudom miért: mivel Szenteste hétfőre esik, nagyon későn kezdődik az Advent. Azért persze eszembe jutnak bizonyos dolgok az ünneppel kapcsolatban, pl. hogy pénteken előszedjük az égőket és egyéb díszítéseket, mert szombaton már nem lesz rá idő, vasárnap meg kirándulni megyek.* Már elterveztük, hova tesszük a fenyőt ebben az új házban. És az asztal alsó régiójában lapulnak a múlt héten összeválogatott sütemény receptek, amiket (jobb esetben amik közül) sütni szeretnék. (Ez persze már elő van készítve... :-P ) Amiről halvány sejtésem nincs, az az ajándék... és valahogy ez most egyáltalán nem is érdekel. Hála Istennek a családban mindenkinek mindene megvan, már évek óta leszoktam arról, hogy erőből költsem a pénzt. Ha jön egy nagyon jó ötletem, nem vagyok rá smucig, de ha nem, süteményt és apróbb kézműves dolgokat fogok osztogatni. Aztán lassan meg is kell már hallgatni a lásztkriszmaszt.... :-D

*Esztergomba és a környező falvakba mennénk egy csoportos kirándulásra mikrobusszal. Azokba a falvakba, pontosabban templomokba, ahol Kákonyi Asztrik ferences szerzetes és festő képei láthatóak. Minden kicsi faluval le van szervezve, hogy be tudunk jutni, ebédet kapunk Esztergomban, és tök jó lesz/lenne... erre most mindenféle télies idővel riogatnak. :-( Ez itt a pilisszentléleki templom, ami lassan az enyészeté lesz a benne lévő freskókkal együtt, ha nem kap anyagi segítséget. :(

Sikerélmény :-)

Igazából eddig nem nagyon használtam a grázs/műhelyt, mert nagyon hideg volt, és meg sem próbáltam befűteni, mert azt gondoltam, lehetetlen vállalkozás, azzal az egy kis radiátorral. Ha néha kimentem bütykölni valamit, felvettem a nagy köntösömet és a nagy szőrös mamuszomat. (Nem, erről nincs fénykép... azt meg végképp nem tudom, miért írtam maNuszt, még jó, hogy észrevettem... álmodik a nyomor, ja. :-D )

Szóóóóval, ma volt a first tanfolyam, és most nagyon boldogos vagyok, mert előző este kinyitottam a radiátort, és másnapra tök elfogadható időjárás volt odabent, persze pulóvert kellett venni meg minden, de teljesen jó volt! Így az a rémálmom, hogy eme helyiséget legfeljebb áprilistól októberig lehet majd használni, alaptalan volt. Jól el is fáradtam, mert alig akaródzik bejönni onnan, a tanfolyam mellett/közben/után képeslapoztam és tiffanyztam felváltva. Úgyhogy ma már nem csinálok semmit. Legfeljebb horgolom tovább a kendőmet... tanulok egy kicsit... meg olvasok... és mi lesz a tévében? És hopp! Már éjfél is van! :-)

Varga Lóránt: Minden út

Nehéz a könyvről - és főképpen Róla - írni, különösen nem egy blogpost keretében. Már a Kis titkok könyvénél is azt éreztem, és gondolom ezzel nem vagyok egyedül, mintha a saját gondolataimat rendezné értelmes mondatokba, mintha az én kesze-kusza érzéseimnek, botladozásaimnak és útkeresésemnek adna egy bizonyos szilárdságot, ezek összegzésével és továbbgondolásával adna egy nagyon komoly erőt a továbblépéshez. Igen, talán ez az: erőt lehet kapni tőle. Az erő pedig néha éppen a gyengeségben rejlik: Lóránt néhol öniróniával átszőtt és mosolyogtató, máshol elképesztő lelki mélységekbe kalauzoló útkeresése tükör: mindnyájan botladozunk és ezt nem kell szégyellnünk. Lényeg az, hogy hozzuk meg a döntést: tudatosan és örömmel járjunk az Úton - bármi is legyen az.

Esetlen egy bekezdés lett... pedig a fejem tele van gondolatokkal. Hát ezért van az, hogy Ő ír - én pedig olvasok. Tőle ezentúl is bármit. :-)

"Most erősen érzem: van belül egy pont, amely sokkal szilárdabb, mint a köré épülő test, vagy akár az ezen út alatt megélt érzéseim, megszületett gondolataim. Ez a pont pedig sérthetetlen. Jóval fölötte áll minden jelenségnek, melyeket az élet hullámzása okoz. Világos pillanat ez. Érzem, hogy az a szilárd, mindig fényes rész átvándorolt velem negyvenvalahány éven át, és most éppen itt van, néhány méterre az út vége előtt. Akár otthon is lehetne a kertben. Engem persze érdekel, de valahogy ettől az érzéstől minden könnyűvé, relatívvá válik. Ha ez a biztos pont holnap is ott lesz - márpedig ott lesz -, akkor a holnap is pont olyan fontos és jó lesz mint a mai nap. Örülök ennek, mert nyugalmat ad, biztonságot, és azt a tudatot, hogy a lényeg, az igazi út tényleg belül van, és ott is lesz, míg világ a világ."