Varga Lóránt: Minden út

Nehéz a könyvről - és főképpen Róla - írni, különösen nem egy blogpost keretében. Már a Kis titkok könyvénél is azt éreztem, és gondolom ezzel nem vagyok egyedül, mintha a saját gondolataimat rendezné értelmes mondatokba, mintha az én kesze-kusza érzéseimnek, botladozásaimnak és útkeresésemnek adna egy bizonyos szilárdságot, ezek összegzésével és továbbgondolásával adna egy nagyon komoly erőt a továbblépéshez. Igen, talán ez az: erőt lehet kapni tőle. Az erő pedig néha éppen a gyengeségben rejlik: Lóránt néhol öniróniával átszőtt és mosolyogtató, máshol elképesztő lelki mélységekbe kalauzoló útkeresése tükör: mindnyájan botladozunk és ezt nem kell szégyellnünk. Lényeg az, hogy hozzuk meg a döntést: tudatosan és örömmel járjunk az Úton - bármi is legyen az.

Esetlen egy bekezdés lett... pedig a fejem tele van gondolatokkal. Hát ezért van az, hogy Ő ír - én pedig olvasok. Tőle ezentúl is bármit. :-)

"Most erősen érzem: van belül egy pont, amely sokkal szilárdabb, mint a köré épülő test, vagy akár az ezen út alatt megélt érzéseim, megszületett gondolataim. Ez a pont pedig sérthetetlen. Jóval fölötte áll minden jelenségnek, melyeket az élet hullámzása okoz. Világos pillanat ez. Érzem, hogy az a szilárd, mindig fényes rész átvándorolt velem negyvenvalahány éven át, és most éppen itt van, néhány méterre az út vége előtt. Akár otthon is lehetne a kertben. Engem persze érdekel, de valahogy ettől az érzéstől minden könnyűvé, relatívvá válik. Ha ez a biztos pont holnap is ott lesz - márpedig ott lesz -, akkor a holnap is pont olyan fontos és jó lesz mint a mai nap. Örülök ennek, mert nyugalmat ad, biztonságot, és azt a tudatot, hogy a lényeg, az igazi út tényleg belül van, és ott is lesz, míg világ a világ."