Anyucipicifija.... :P

Nem tudom mi lesz a gyerekemből... pillanatnyilag az "életművész" státusz a legvalószínűbb. Jó néhány ősz hajszálat köszönhetek az utóbbi hónapoknak: két tárgyból is bukásra állt május végéig, nagyjából az utolsó feleletek döntötték el, hogy átengedik vagy sem. Egyetlen egy pillanatig nem stresszelte magát, csak lazán közölte, hogy "nyugi anyucikám, nem fogok megbukni"... anyucikám pedig nem egy este citromos Gösser sörbe ölte magát ezeknek a mondatoknak a hatására (igaz, egyszer egy téves vásárlásnak köszönhetően alkoholmentesbe, ami azért lelazulás céljából nem volt a zigazi.... :) ). És! A büdös kölyke tényleg nem bukott meg! Az egyik év végi vizsgája pl. adott nap délutánján volt... előző nap közölte, hogy neki még van ideje tanulni. Mondom (hördülök): mikor? Ő: hát majd holnap délelőtt a szünetekben. Na, akkor majdnem lekevertem neki egyet, csak nem volt kéznél a sámli, hogy felálljak rá (pedig nem vagyok egy töpszli, de a kisded 190 centi). :)

Nnna... aztán érettségi is volt... ugyan az "igazi" csak jövőre lesz, de egy előre hozottat megcsinált informatikából. És hányas lett? Négyes. Az ofő ugyanúgy hördül mint én, odavannak a kölyökért, mert édes-aranyos-kedves-rendes-és-hogy-tud-nézni!... csak attól vannak kiakadva, hogy egyestől ötösig vannak a jegyei, ami ugye egyértelmű jele annak, hogy nem hülye, csak lusta dög. "És kedvesanyuka, ebből a gyerekből minden lehetne, ha tanulna....!" Nemmondod bafki....!! :P 

Szóval az idei évet (is) megúsztuk, innentől vakáció. Nekem is. :P