Moments

Hűvös a délelőtt Telkin, a lánykám barackmagot pucol, mintha magamat látnám ennyi idősen... akkoriban még nem volt ilyen választék a boltokban, de minden nasinál többet ért a friss sárgabarack még lehámozható, ropogós belseje. A macis pulóvert most bányászta elő a szekrényből, az egyik ujján festékfoltok emlékeztetnek a tavaly előtti hétvégére, mikor zöldre mázoltuk az ikeás összecsukható székeket, némi autentikus parasztbútor jelleget kölcsönözve így nekik. :) Megmosolyogtat, hogy a macik hasán Tau kereszt van, mert mi más is lenne a cca. 10 évvel ezelőtt vásárolt darabon? Nem sima "té" betű, nem... Tau kereszt az a javából! - még akkor is, ha valószínűleg "Teddybear"-ként kell értelmezni a jelzést.  :)

Ülök az olasszal a kis konyhában, pillanatnyilag nyerésre állok a visszaható igékkel folytatott küzdelemben. Zoli az egy szem kis szobánkban matat valamit, a csöndet csak a déli harangszó töri meg. Három háznyira lakunk a templomtól, így a kolompolás igen hangos, de mindig is szerettem. Reggel 6, déli 12, este 7. Anyámék elmentek vásárolni, így őfelőlük sem jön semmi zaj. Vajon vannak akik mindig így élnek? Talán ez nem is lehetséges. Talán nem is lenne jó, mert akkor az ilyen pillanatok egyszerűen nem tűnnének fel. Talán unnám. Most mindenesetre még levegőt is alig merek venni, hátha attól is elszáll a röpke békesség. 

Egy idő után hallom az öreg Szamarát bejönni a kapun, és hirtelen valahonnan az évtizedek mögül kibukkan egy kérdés: "mit hoztál"? Mint régen, amikor kisgyerek voltam és a vásárlásokból lehetett számítani valami apróságra: egy nyalókára, egy csomag ropira, egy apró csokiszeletre... Olyan intenzív az érzés, mintha még mindig gyerek lennék, mintha nem múlt volna el annyi sok év az utolsó ilyen alkalom óta. Talán lassan megbarátkozom az idő múlásával: mert a régi dolgok és a nem annyira régiek is mind itt vannak bennem... jól elbújnak, akarattal talán nem is tudom felidézni őket... de az életem alatt összegyűjtött emlék-morzsák tesznek gazdaggá, tesznek azzá, aki csak én lehetek, és senki más - és aki még nem voltam huszonévesen hiába volt kisebb akkor a derékbőségem :) .