Súlyos betegséggel van kórházban valaki vidéken. Mivel a lakóhelyén nagyon népszerű, az első napokban közel hetvenen (!) látogatták meg (per nap!), a további időszakban szerencsére már csak (!) ötvenen. Néhány napja hallottam ezt a dolgot, és azóta nem megy a fejembe, hogy ilyesmi egyáltalán hogy történhet meg?! Először is a kórház hogyan teheti meg, hogy beenged ennyi embert, holmi vasúti váróteremmé változtatva ezzel a kórházi osztályt, esetleg kitéve valami fertőzésnek az amúgy is legyengült szervezetű beteget?
De ugyanígy nem megy a fejembe az egyének magatartása - egyszerű a kérdés: mégis MIÉRT mennek be? Miért megy be az, aki nem közvetlen hozzátartozó, vagy nem a szűkebb baráti kör tagja? Gyanítom, utóbbiak nem lógnak ott minden nap, hanem beosztják egymás közt a látogatást. Viszont marinéni meg pistabácsi felhatalmazva érzi magát, hogy azonnal odavonuljon, és kérdezés nélkül vigye a madártejet meg a húslevest, amire semmi szükség. Ott fekszik az a szegény beteg ember meggyötörten, pizsamában - és a fél város a csodájára jár. Itthon pizsamában még az ajtót sem nyitom ki, ha csönget valaki, miért válik természetessé, hogy ha kórházban vagyok, bárki odajöhet és gyönyörködhet a hálóruhámban, a mosatlan hajamban? Miért kell ezt megengedni?
Jah, tudom, szeretetből megyünk. Mert úgy szeretjük... meg úgy sajnáljuk... Milyen szeretet ez? Milyen sajnálat? Arra nem gondol senki, hogy a beteg nem tud egy órát aludni, pihenni a kezelések után, netán tisztálkodni... mert bármikor rányithatja valaki az ajtót. (De most tényleg, milyen kórház az, ahol ezt meg lehet csinálni?) A szeretet... mekkora egy csapda! Magam is beleesek abba a hibába nem egyszer, hogy e zászló alatt olyasmiket teszek, ami nekem jólesik, ami szerintem helyes... és aztán még savanyú képet vágok, ha nem talál az igyekezetem kellő fogadtatásra.
Talán az is van, hogy mi szeretnénk lenni az ilyen emberek közelében A Bizonyos... aki bemehet... aki megtehet olyasmit amit más nem... aki gondoskodhat, aki törődhet... és nehéz tudomásul venni, ha nem mi vagyunk azok - legalábbis ötven ember biztos nem tartozik ebbe a körbe.
Amúgy érdekes, hogy nem is ismerem személyesen, akiről szó van... mégis minden nap gondolok rá. Valahogy... az aggódás és a fájdalom a barátokon keresztül körbeér.
6 megjegyzés:
A kórházakban azért engedik meg ezt, mert így kevesebb dolga van az ápolószemélyzetnek.
Amúgy pedig, amikor kórházban feküdtem üdítő volt, ha valaki a családból bejött, meglátogatni és nem a plafont kellett bámulnom a szobában. Nekem jól esett, és én is megyek, amikor csak tudok, ha valakim kórházba van, de biztosan magamból indulok ki.
Lazacom, a post nem arról szól, hogy ha "valakim" a kórházban van "a családból"... hanem ha egy távolabbi ismerősről van szó, aki valószínűleg örülne, ha nyugton hagynák egy kicsit nézegetni a plafont. Ilyen esetben nem hiszem, hogy te akarnál lenni az ötvenegyedik.
És akkor már arról nem is beszélek, hogy a bevitt ételek nagy része nem fogyasztható a kapott gyógyszerek mellett, de ez persze senkit nem érdekel.
ha én kórházban vagyok, mindenkinek elmondom, hogy ne jöjjön be - max anyám és hozzon tiszta ruhát meg kaját... ennyi... én sem szeretem, hagyjanak fájni és pihenni
ez nem szeretet, hanem onzes. Lassa az a beteg, hogy en, En! mennyire figyelek ra... eszebe sem jut megkerdezni, hogy bemehet-e es ha igen, van e szuksege a betegnek valamire, esetleg mindene megvan. igazan megertem, hogy faraszto ez a nepvandorlasnszeru latogato hadjarat. az ember ilyenkor tenyleg a kozeli szeretteire vagyik, ha egyaltlan valakire.. ez meg az en tapasztalatom :-)
Ez félelmetes! Akkor egymásnak adják a kilincset az emberek és... Pff! Nyilván egy sem csörgött oda, hogy te Pistikém, nem zavar, ha benézünk, szeretnéd, ha vinnénk vmit? Biztosan ne tették, mert akkor a beteg elmondja - gondolom - Marka néni, még ne tessék jönni a banán bonbon túlélőcsomaggal, mert inkább pihennék még.
Szerintem ezek az emberek tényleg csak önzőn villogni akarnak, h ott voltak. (ergo katasztrófaturisták)
Saját tapasztalat, hogy még a közeli rokon is zavaró lehet pl. én nem szeretek úgy enni ha van ott vki és néz, de ő nem eszik. Így etettem meg rendszeresen a férjemmel a kórházi kajám felét, anyámmal a krémlevesem. :-D
Igen, valszeg itt is jó szó a katasztrófaturista... :( Az nem kétséges, hogy a jó(?) szándék viszi őket oda, de aztán lehet mesélgetni a faluban, hogy voltam X-nél és így meg úgy nézett ki... Tényleg "katasztrófa"... :(
Megjegyzés küldése