Az új házunk még bennlakó előző tulajai (már lehet így mondani) a hét végén kezdenek összepakolni. Mivel a lányuk után készülnek Amerikába költözni, nem igazán tudnak mit kezdeni a szép és értékes berendezéssel, hát az a legcélszerűbb, ha kedves erőszakossággal próbálják ránk tukmálni. Így aztán, a fontos ügyek mellett, amiket telefonon egyeztetünk szinte minden nap a hogyan-továbbról, mindig elhangzik egy-két tisztességtelen ajánlat: node akkor miért nem kell a postaláda?, tökszép és a reklámújságok is beleférnek. Najó, kell. És a fregoli? Kettő darab, kihúzható. Képzeljem már el, ha ő azt leszedi, milyen ronda lyukak fognak maradni a falon. Okés, hagyjad. Lámpák? Maradjon. Karnisok? Rendicsek, úgyis pont olyant akartam venni. Aranyhalak, esetleg, mégis...? NEMMMM!!!! Könyves szekrény, tömörfa? Nem!, vagy ha igen, kapsz helyette két koloniált. :-P Imígyen alkudozunk, eszméletlen helyesen adja elő a pasas, mert amikor végre ránk sóz valamit, akkor tényleg eléggé nevetséges árat számol fel, a hülyének is megéri. Most szert tehetnék kedvező áron egy csomó szép bútorra, de hát minek, mikor hála Istennek mi is alig férünk el a cucctól nekünk is megvan mindenünk.
A másik fele a jóanyám, aki mellett gyűjtögetésben kispályás vagyok - el lehet képzelni! :-) Hárman vannak nyugdíjasok, lépni nem lehet a bútortól és a "valamire jó lesz" cuccoktól, mégis már előre közli, hogy nehogy kidobjak/odaajándékozzak valamit, míg őt meg nem kérdeztem. Hátööö... mondom.... a bőrgarnitúra kis szakadással az feleslegesnek látszik. AZ neki kell! Apám hördül: hovaaaa???? Anyám fejében kattognak (szerintem azóta is) a fogaskerekek, hogy deeeee, esetleg kibontunk egy-két falat az még valahová el fog férni. És ahogy ismerem, meg is oldja!!! :-)
Tegnap átválogattuk a kölyökkel a Nagy Fiókot, ami őrzi az összes jótállási jegyet, régi bankszámlakivonatot, elmúlt betegségek orvosi leleteit, ésatöbbit. A Családfő riadtan nézte a tevékenységet, és nem is teszem le a nagy indián esküt, hogy nem dobtam ki éppen valami többtízezres kütyünek a negyvenhat év múlva lejáró jótállási jegyét... De hát aki dolgozik, az hibázik, mint tudjuk. :-P Viszont alapos is vagyok: amit kiselejteztünk, rögtön a kert alsó harmadában el is égettük, ha lúd, legyen kövér. Egyébként is, valamiről kell emlékezzenek ránk majd a szomszédok: a gyönyörűszép gerincemnek a lepedőnyi röntgenfelvételei elég büdöset árasztottak ahhoz, hogy még két hónap múlva is eszükbe jussak, ha meglibben a függönyük. :-P (Najó, ezt tényleg nem kellett volna elégetni, aszittem csak elolvad észrevétlenül... :-D)
Aztán... Ma kiselejteztem egy rakás papírt: öt év munkájának színes karton maradékait, az ívnyi mérettől a 3x3 centiméteresig - mert a legkisebb is tényleg jó szokott még lenni valamire :-), de most nem kegyelmeztem nekik. (Pffff... hogy fog hiányozni pont az a kis színes fecni egy-két hónap múlva!)
Most majd szemfülesnek kell lenni, mert a Családfő is kedvet kapott az ilyen irányú tevékenységhez, és ahelyett, hogy a hatszáz ingét szanálná ki, valami érthetetlen okból a könyveimet pécézte ki magának: mert azokat ki kell selejtezni. Nemááááár!!!! Az én drágaságaimat? (Szó szerint... :-P ) Igen, mert sok női regény van és az minek. Női regény? Hooool? Eszeden vagy? Régebben tényleg voltak nekem ilyenek de azokat már rég átvittem a Mandalába elajándékoztam! Szóval te csak rakjad össze a Merle-jeidet, a többitől el a kezekkel! :)
Hátszóóóóóóval... elvagyok. Amúgy nekem sosem volt teher a költözködés, mert hát mindig valami jobbnak a kezdete (legalábbis ez a várakozás), és ez tényleg nagyon jó alkalom arra, hogy az ember... hogy is mondjam... "megtisztítsa a környezetét", és megváljon olyan dolgoktól, amikre már semmi szükség, és egy némiképp leegyszerűsödött háztartást vigyen tovább magával.
Ja, és a nap befejezéseként keringőzni tanítottam a Kisdedet, mivel szalagavató esedékes az idén. Az első lecke elég rövidre sikerült mert majd' bepipiltem, úgy röhögtünk már igencsak 10 óra felé járt az idő. :-) Most meg nem vagyok álmos. :-O
6 megjegyzés:
... és én most mindezt így félálomban vizualizáltam és máris jobban kezdődött a nap XD
Amúgy az ember életében tényleg szükség van/lenne ilyen lomtalanításokra, de én is tudom, milyen nehéz nehéz megválni a majd jó lesz ez még valamire cuccoktól. És büszkén jelentem, hogy a tegnapi napon kb. 30 darab Romanát, Juliát potyogtattam a kertünkbe telepített szelektív papírgyűjtőbe. Igaz, utána egy drámai hősnő arckifejezésével gyászoltam a kuka mellett. Ja, és tekintettel a költözködésedre, kidobtam a törött fülű kávésbögrét, pedig klassz, színes kerámia darabkákat lehetett volna aprítani belőle :P
A költözésben ez is nagyon jó. Hacsak nem úgy csinálod, hogy mindent bedobálsz dobozokba, és "majd ott, kipakolás közben átnézed". Amire persze nincs idő, így minden visszakerül a háztartásba. :D
:) én is jót rötyögtem így a reggelben... úgy elképzeltem az egészet. Jahaj, és mintha magamat látnám (x. polc, fiók van tele teljesen felesleges, demajdjóleszmég darab fecnikkel, kartonokkal...ááááá)
a szomszédok tutira emlékezni fognak rátok, legalábbis az utolsó ott töltött időszakra. :):):):)
kisded a 46-os mérettel hogyan kerengőzött? :):):):)
Hát eléggé esetlen a lelkem, ahhoz képest, hogy mennyire szereti a zenét, nem igazán tud táncolni. Még. :)
Teide, ezt a módszert biztos nem választanám, mert az új lakásban megőrülnék a türelmetlenségtől, ha még kacatokat kéne válogatni. Baromi sok időt elvesz, amiből most még jobban van.
Golden, és ma sem kukáztad vissza az újságokat??? :D :D
Krikszi majd te is költözöl előbb-utóbb, szóval csak kicsit vigyorgok kárörvendően. :) :)
Ne is említsd a költözködést. Becuccoltam egyetem után - ahol volt, mikor fél év alatt 4x költöztem - minden felhalmozott vackommal a Petőfibe. Aztán kiköltöztünk. Mire egy tonna vackot kicipeltünk oda is, költözünk tovább. Hazaköltöztünk. Most itt is tonna car a Mamánál már. És most azt tervezem, h egyetlen bőrönddel kiköltözök Zember után... Ne röhögj!
Megjegyzés küldése