Van egy elhagyott lakásban valami szívszorongatós.... Szerencsére nem volt sok időm ezen mélázgatni (ejtem is ezentúl már a témát), mert megjött a két segítség, akikkel viszonylag hamar egész normális körülményeket tudtunk teremteni. Jutott még idő némi kávézgatásra is, sőt, egy ebédre is a közeli étterem teraszán, ahol másfél (egy és fél!!!) órát kellett várni a kajára - viszont addig legalább jól kidumáltuk magunkat. Köszönöm még egyszer! Legközelebb Pátyon várjuk a Mikulást. :-)
5 megjegyzés:
Tényleg az, olyan szívszorongatós....emlékek, elmúlás...valaminek a vége, de egyben egy új kezdete. Ez jutott eszembe a képekről.
Másfél órát?!?!?! :O Hát mi történt ott? :O Nem semmi.
Egy elég nagy étteremben egyedül volt a pincércsaj, plusz még az ételek is irtó lassan készültek el. Szerintem olyasmi lehet, hogy max. férőhellyel, de minimál alkalmazottal akarják vinni a balhét.
Hahó, már itthon :):)
Az éttermi lassúságot leszámítva, minden nagyon klassz volt. :):):)
Legközelebb már az új házban :):):):) pussz
Egy picit azért hiányoztam? :-(
Persze... volt még egy seprű...! :) :)
Megjegyzés küldése