"Így tengődök..." - part two.

Valaki kibüfögte a száján (én voltam? - nemááááár....!), hogy ha egyszer elköltözünk, túl leszünk a nehezén, majd minden szépen lassan a helyére kerül, elegerészünk az új házban, nem sietünk, idő mint a tenger, nem fogunk beledögleni, ha egy hónap múlva lesz kész, az is pont jó lesz. Aha. Ehhez képest ma van az ötödik napunk a lakásban - és még a képek nincsenek a falon. De meg kell mondjam, már ez is nagyon idegesít, mer' mééééééééér nincs még kéééééééészen? :-) Naja, a zalaptermészete az embernek meg hogy állandóan be van sózva a segge nem igazán változik már ebben a zsenge korban... :-) 

Olyan testrészeim is sajognak, amikről azt sem tudtam, hogy vannak, olyan nehéz dobozokat és egyéb tárgyakat mozgattam meg, hogy magam is elcsodálkoztam rajta, este 10 óra magasságában is képes voltam még egy (és még egy...) dobozt kipakolni. Mára már összeállt a műhelyem is a garázsban, de úgy, hogy akár le is ülhetnék dolgozni - bár ez most azért elég abszurd ötletnek hangzik.

Mivel eladtuk semmi perc alatt a pesti házat, oda is vissza kell járni rendet rakni, és újabb és újabb adag holmival megpakolni az autókat. (Bár mindig azt hiszem, hogy egyszerűen már nem lehet több, mégis mindig találok valamit, pl. a padlástérben a Kis/Nagykorú súlyzóját a tárcsákkal, amit "véletlenül ott felejtett" és nekem kellett lecipelni - hát mit mondjak, nem gondoltam szépeket a gyerekemről. :-P ) Mára már csak egy gyönyörű szépséges - ámbár teljesen feleslegesen ajándékba kapott - Zsolnay étkészlet várakozik a gondos becsomagolásra (szépen nézek Lazacra :-) ), és az elszállításra. A tárgyaktól való megtisztulás jegyében ma reggelre hívattam egy lomtalanító kisteherautót, amit szintén sikerült megpakolni, de előtte még az ipsével közösen átválogatni, mert sok mindent oda tud majd adni az ilyen szállítmányokra várakozó rászorulóknak. 

Tegnap eljött két okos bácsi és megcsinálta a netet és a tévét, tök jó, mert router nélkül van wifi, sokkal szebb a képe a tévének mint Pesten (műszaki magyarázattól eltekintenék), és ilyen tök jó dolgok vannak, hogy felvenni is lehet, meg filmet nézni is pár száz forintért, és még egy csomó olyan funkció van a tévén, amit nagy valószínűséggel soha nem fogok használni, de mint egzotikus érdekességet jó volt megtekinteni. :-) Viszont természetesen jól rátosztam, mert arra a kérdésre, hogy "beállítsuk a másik számítógépen is a netet?" lazán azt feleltem, hogy áhhhh, köszke nem, menni fog. Hát ez igen nagy tévedés volt, csak a kimerültségnek tudható be, hogy ilyesmiket képzelek magamról, mikor egy nyomtató telepítéstől simán le tudok izzadni a zidegtől... Szóval most hajkurászom az okos bácsit, hogy jöjjön már vissza és keltse életre a családi masinát is - amiért természetesen majd külön fizethetek, tegnap meg még ingyér' lett volna benne a pakliban.

Jó itt. Csend van. Ősz-szag. És Páty azért egy nagyon jól ellátott kis település, mert hát igen, szerettem volna vidékre jönni, de azért mi tagadás, hozzá vagyok szokva, hogy ha meg kell venni valamit, azért ne kelljen egy órát autózni. Itten van cba (mint tudjuk! :-D ), fantasztikus pékség, zöldségesek, gyógyszertár, virágosok, kertépítős üzlet, gazdabolt, gyroszos, "Pátyi faló" zuzapöris kajálda, "Trevi" cukrászda, lángosos lakókocsi, kínai bolt (ez mondjuk tőlem kimaradhatna), varroda, papírbolt... és még biztos ez-az, amit nem vettem észre. Napközben is van élet, nincs persze nagy nyüzsi, de azért jönnek mennek, dumcsiznak az emberek, bedobnak egy felest a krimóban (ja, mert persze az is van), traccsolnak a nénik a bót előtt. :-) 

Lassan vendégeket is tudok fogadni - csak előbb legyenek fent a képek a falon. :-)