Lájf :-)

Lassan lenyugszom. Vannak még kupis részek a házban, intézni is kell ezt-azt, blablabla... de hát ilyen mindig is volt és mindig is lesz, nekem is, másnak is, ennyi. Közben megint hallgatom az össznépi nyivákolást a médiában, hogy jáááááj, majd most jön a tél, és majd milyen fényhiányunk lesz, meg mit tegyünk a depresszió ellen meg hűmegha. Részemről utálom a hideget, de én is úgy vagyok kódolva, mint mindenki ebben az országban: NÉGY évszak van: ebbe születtünk, erre állt rá a szervezetünk, van aki a hideget nem szereti, van aki a meleget, aszt' mégis itt vagyunk évezredek óta. Az évszakváltás elé mindig valamiféle várakozással tekintek: mert valóban nem szeretem én sem a telet, de majd lesz forró teásbögre, gyertya az asztalon, apró lámpák a házban, karácsonyi illatok, Jézuska-várás, pokrócba kuporodó tévénézés, csillogó havas mezők és (rövid) séták. Több idő van olvasni, süteményt sütni, zenét hallgatni, szundikálni mint nyáron, amikor az ember feneke állandóan be van sózva ide-oda mászkálunk. És nem kezdem el novemberben várni a tavaszt, mert azzal csak elvesztegetek több hónapot, nem hagyom magam rábeszélni a depresszióra, és nem kezdek már most azon nyunyogni, hogy bizzzzztos lesz hóakadály az utakon, és bizzzzztos magas lesz a gázszámla, és bizzzztos egyéb szörnyűségek is történnek. Majd megoldjuk.