Lazacul főzök :-D

Ez itt nem a púderozás helye, de nyugodtan állíthatom, hogy ki lehet dobni az összes szakácskönyvet, mert ha az ember elkezd a Hal blogjaiból főzni, nagyjából egy évig biztos kitartanak a receptek, és mindegyik tuti. :-) Kezdtem a vargabélessel, amiben az volt az újdonság, hogy félig tejben volt kifőzve a tészta - atomjó lett (még mindig van belőle három nap után, és éppen azon gondolkozom, hogy vajon mi bajom lesz tőlllle - egyáltalán lesz-é - ha vacsorára megeszem). Ma folytatódott a főzőcske a borzaskával és a kolbászos pogácsával. Borzaska jó lenne, ha lehetne egy normális disznóhúst kapni, ami elveszítvén a rengeteg vizet, nem sül össze egy, az eredetihez képest feleakkora cipőtalppá. No mindegy, azért a recept jó. (Note: megkeresni a hentest, akit apám már említett, és akinél tuti a hús, "inkább ritkábban, de drágábbat és minőségit" jelszóval.) 

A sikerszéria díjnyertes darabja minden bizonnyal a kolbászos pogácsa. Bár kár volt a receptbe beleírni viccesen a tojás kifelejtését, mert én meg kompletten a tejben felfuttatott élesztőt felejtettem ki - ez biztos ilyen pszichés dolog. Mondjuk nem tűnt fel, mert tojást viszont véletlenül eggyel többet raktam bele, tejfölt meg kétszerannyit mint a receptben van, tisztára szórakozott vagyok, nem is értem. :-) Ráadásul még belekerült valahogyan vagy fél deci fehérbor is, mert én azt mindig teszek a pogácsákba, és ugye nyitott üveg fehérbor az mindig van itthon. :-) No, szóval újragyúrtam az egészet, de még ez az érdekes hadművelet sem tudott megártani neki. Már be is pusziltam nem-is-tudom-hányat, leöblögettem egy citromos Gösserrel, most meg várom hogy megemésszem hogy az olasz lecke magától megíródjon. Mentség: ez volt az ebédem. :-)

EGYBEN LINKELEM KI A BLOGOT