Végül is, ha felrúgjuk azokat a megcsontosodott nézeteket, hogy a garázsban az autó áll... a nappaliban nem alszunk.... Z szobája kizárólag az övé.... az ott lévő háromajtós szekrény is kizárólag az övé... az étkezőasztal nem munkára való... - szóval ha ezektől mind eltekintünk, akkor egész jól elférek ebben a házban. A garázsban van a műhelyem (az autóm helyén), de ha túlságosan hideg van, vagy nincs kedvem kimenni, gondolkodás nélkül telepakolom papírmunkával az étkezőt. A nappaliban alszom. Z szekrényében tartom a hosszabb ruháimat, amik máshol nem férnek el. Legutóbbi cselekedetem pedig az ő szobájában ennek a kis saroknak a birtokba vétele tanulás céljából. Még egy asztalkát is találtam Telkin a padláson, ami megfelelt a követelményeknek (a lehető legkisebb legyen). Tökéletesen elvagyok a pici helyen az antik lámpácskámmal, a Naphimnusszal San Damianoból a falon, és a könyveimmel. Amikor a Gyermek suliban van vagy a számítógép előtt ül, itt végre magamra csukhatom az ajtót. Éppen azon gondolkozok, hogy majd nyáron a terasz milyen új funkciót kaphat... :-P
6 megjegyzés:
mindig is kreativitás és határdöntögetés párti voltam! :-) :-) :-) éljenek az új meglátások és a megvalósított, újraértelmezett funkciók :-) :-)
nagyon ötletes a megoldáskeresésed:):)
tetszik, határozottan tetszik.:)
Nálad még a kényszermegoldások is olyan jóhangulatúak...
erre a kuckóra nem emlékszem... netán bent van a szekrényben? :O
Nem is rossz öltet... :-P De nem ott van, hanem a szekrény és a fal között. :)
Szép lassan behálózod a lakást a különböző sarkocskákból kiindulva. :-)
Megjegyzés küldése