Butának kellene maradni - mindenben. Mert milyen jó is az, ha az esélytelenek nyugalmával emelhetem fel a kezem, hogy: bocsi, de én ehhez nem értek... tudod, hogy hülye vagyok hozzá... ne várj el tőlem semmit, mert úgysem vagyok képes semmire. Én már csak ilyen aranyos, szerethető együgyű vagyok, elégedj meg ezzel.
Aztán felcsipegetünk némi morzsát, ami még messze van attól, hogy "tudás"-nak lehessen nevezni, fényévekre van a lehetőségtől, hogy bátran kiálljunk és szónokoljunk - ennek ellenére a kisördög ösztökél minket arra, hogy igenis véleményt/ítéletet formáljunk és ennek természetesen hangot is adjunk. Tombol bennünk az ego, hogy felfedeztük a spanyol viaszt, fújhatjuk mi is egy kicsit már a Passzát szelet... aztán persze nagyon hamar kiderül, hogy ez mennyire nem igaz. Kiderül ez pedig abból, hogy a nálunk okosabbaknak immár joga és kötelessége minket a hibáinkra figyelmeztetni, ha úgy tetszik, tanítani, és nem csak megpaskolni a buksi fejünket, hogy jóvan... elvan a gyerek, ha játszik. Az igazság pedig köztudottan nagyon fájdalmas tud lenni. Felkelve a kényelmes karosszékből, két lépés után rájövünk, hogy járni bizony nem is olyan egyszerű, pedig látjuk, hogy mások már futnak.
Hát itt tartok most. Több dologban. :-)
5 megjegyzés:
Már a címbe beleszerettem... szokott ez így történni. Aztán próbáltam megfejteni, hogy akkor ez most mi is... egy allegória? Volt egy halvány sejtésem, hogy talán a másik, ami negyedórás gondolkodás után sem akart beugrani, de aztán ebben a feledékeny, félművelt állapotomban beértem ezzel. És ha már, akkor már... legalább annak utána néztem, hogy jelen esetben jól használom-e. És ennek kapcsán belefutottam ebbe a képbe, ami az idő múlását hivatott bemutatni
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/a/a7/Titian_-_Allegorie_der_Zeit.jpg/536px-Titian_-_Allegorie_der_Zeit.jpg
És hogy miért írtam ide mindazt, amit... a fene se tudja, mert néha jó "hangosan" kimondani vagy leírni a gondolatainkat, akkor is ha semmi értelme. Bár, ez meg azért sántít, mert a Tiednek meg volt.
Na, hát ilyen ez a reggel, ez van... pusza
Ide nagyon is passzol az az indián közmondás : ne mondj véleményt addig, amíg nem jársz a másik mokasszinjában pár órát...
Hű de gáz ez a kép, ha Tiziano, ha nem, a frász kitört tőle. :P :)
hű de ismerős... ilyesmi vagyok én...
nyah, egy filmet kell néznem az El Camino-ról(Vándorút a címe),hogy rájöjjek, a metafora volt, amit a múltkor kerestem. Hát, még mindig jobb, mintha a Cavinton juttatta volna az eszembe ;)
Megjegyzés küldése