The other side

Ma itt volt Macs, lementünk a Római partra, ittunk egy kávét - csak ott ültünk, és egy óra alatt kicsit megváltottuk a világot. Olyan volt, mintha nyaralnánk. És akkor azért rádöbbentem, hogy most innen el fogok költözni, és dehülyevagyok, hogy nem jöttem le gyakrabban! Mikor ilyen közel van! Továbbgondolva pedig rájöttem, hogy nem lesz már olyan egyszerű kiugrani a Skanzenbe..., hogy az új házban nem fogom az ágyból látni a felhőket és a csillagokat mint itt..., és szintén nem fogom a nappali foteljában ülve nézni a tüzijátékot, mint innen. Messze lesz Fót és a Fóti út sem sokkal közelebb - hogy egyéb címeket és lakhelyeket ne soroljak. :) Tudom, lesz más...  tudom, hogy jó lesz, hogy van autóm, és majd mindenki jöhet Pátyra, és majd megoldjuk. De sajnos vagyok olyan szentimentális, hogy még a legörömtelibb döntések nyomán is érzem azt a pici gombócot a torkomban, amit a veszteségek okoznak. Mert veszteség van. Mindig.