Kezicsókolom, kertes ház kert nélkül van? Mert 5 év után töredelmesen bevallom, hogy utálok kertészkedni. UTÁLOK! Mert megcsinálom, szép és rendezett és minden… de egy-két hétig nem nézek oda, és már újra bokornyira nőttek a gazok, amiket ha nagy nehezen kiráncigálok a földből, anakondányi giliszták néznek rám szemrehányóan, hogy miért zaklatom őket, mikor annyira jól elvoltak annak a növénynek a gyökerén. Csigákon taposok, minden egyes roppanásnál összerándul a gyomrom, de hát nem tudom őket kikerülni, mert nem tíz, hanem több száz van belőle egy kicsike területen is… Amelyik viszont véletlen megússza a 39-es fehér műanyag klumpa (médincsájna) támadást, azt a fűnyíró marcangolja szét, kiköpködve a gusztustalan darabokat. És utána még gereblyézzem össze!
Nekem semmi nem ered meg. Ami viszont megered véletlenül, az ÓRIÁSIRA nől, a bokrokból fák lesznek, a szúrósbokor már biztos direkt nekem növeszti magát, hogy akkor is bele tudjon akaszkodni különböző (lehetőleg fedetlen) testrészeimbe, ha csak elmegyek mellette. Én meg jövök a húsz centis metszőollóval – muhaha…. hallom, ahogy röhög a büdös szúrósa, komolyan: hallom!
Hogy hogy néz ki a kezem…! Igaz, a zöld festék, a forrasztás okozta kisebb égési pöttyök és az üveg okozta aprócska vágások mellett már direkt jól néz ki a körmöm alatt egy kis feketeség, hiába, mindig is szerettem a változatosságot. Kesztyű? Az van. De valahogy mindig lekerül a kezemről, ki érti ezt?
És a gyíkok! Mert nálunk az is van! Első évben: „jé, nézd, ott egy gyík!”. Másodikban: „láttad?, láttad?, kicsik is vannak, tök aranyosak, neeeem?”. De most! Kisüt a nap, kinézek: csak hirtelen felindulásból kilencet megszámolok, ahogy napoznak a büdös dögök a kőrakáson. Ülök a teraszon, a fülem mellett tíz centivel zuhan le egy a ház faláról. Aki ismer tudja, hogy én még egy darázstól sem ijedek meg, nem én… de ha egy ilyen gyík a nyakamba esne, biztos szörnyet halnék az fix! Mi legyen a gyíkokkal? Mérget nekik, naná! Aztán rémálmaimban jöjjön elő, hogy kivégeztem X számú állatkát. Másrészt pedig üljek nyugodtan a teraszon, miközben TUDOM, hogy a kőrakások alatt oszlanak a hüllő-hullák… Broáffff…..
Komolyan mondom, ha nem lenne állat-ciki, hívnék egy kertészt…. Vagy ha nem is kertészt, valami jóravaló, dolgos embert, aki havonta kiganézza nekem ezt a kertet, hogy aztán tudjak ülni a közepén szépen a nyugágyban, a hideg gyümölcslével meg a legújabb könyv-szerzeménnyel. Mert persze ez a része az nagyon bejön! Csak hát ennyire még nem vagyok sznob, azért ez pénzbe kerülne, nem beszélve arról, hogy sajnálnám szegény ürgét, aki meglátva a kert zsebkendőnyi méretét, biztos dobna egy hátast a röhögéstől – és az esetleg fájhat… :-P
Látom én, hogy mit csinálnak a „rendesek”: minden este eltöltenek egy laza órácskát a kertben, huzigálják kifelé a gazokat, itt-ott levágnak ezt-azt… palántázgatnak, ültetgetnek, ha senki nem hallja, még beszélgetnek is a növényekkel. Hát. Én. Nem. Mint ahogy varrni is utálok. De erről majd máskor… :-D
11 megjegyzés:
Hát, ha nem 200km-re laknánk egymástól akkor szívesen bogarásznék a kertedben. A magaméban is nagyon szeretek :D:D Ha lehetne akkor a gyíkokat is átvállalnám, mert nálunk a Szomszéd Macska sajnos elfogyasztotta már szinte az összes elfogható példányt.. és én szeretem őket. Kizárólag a meztelen csigákat utálom, de azokat Füli összeszedegeti és átdobálja a szomszédos, üres telekre. :)
Kert-átalakítás nem pálya? csak örökzöldek és fű? A füvet csak lenyírod és megszórod gyomfolytó táppal. Ha virágot is szeretnél, akkor egynyáriak cserépben. hm?
Hát azért röhejes az egész, mert a fele már így is le van térkövezve, amolyan mediterránosan, de én még a maradékkal sem boldogulok. Meglátnád, tényleg röhögőgörcsöt kapnál, hogy annyira kicsi, mégis gondot okoz. De mit csináljak? Én nem szeretem. Biztos mindenkinek megvan az a tevékenység, amihez nincs tehetsége/kedve, stb. :)
Én is jönnék, de hát a távolság. Imádok tücskörészni a kertben :):) Kolos meg észvesztően tud a gyíkok után rohangálni, és merő szeretetből nyomorgatja őket, így nem sok marad életben sajnos...ugyanez a helyezet a kisbékákkal. :)
Nálunk se könnyű otthon, de más okból. (Mivel fű ugye nincs nagyon...) Após ugyanis szeret kertészkedni és sztem a durva szőlőtőkéi, amik mellé böszme karókat vert le nem igazán emelik az amúgy sem rózsás állapotot.
De a legszarabb a kertes házban - szvsz - a diófalevelek gyűjtögetése ősszel hetekig... :-(
Béb, ennél már csak egy óriás gesztenyefa levele ... plusz a szomszéd átkai, akinek átnyúlik a telke fölé egy külön fányi "aprócska" része ennek a dögnek. (de olyan gyönyörű!!!) Amúgy nekünk is van egy aszalódott gyíkunk a "beépített szekrény mögött, tuti... néha eszembe jut, hogy kergetőzés közben nem lefelé menekült az erkélyről, hanem befelé... És Alessia, tényleg nem olyan nagy az... szervezz talit, amikor gazolunk :))) (te süthetsz)
Hű, mekkora ötlet... őszi kertrendezgetős blogtali... Na, csak vigyázz...!!! :)
Én láttam ezt a kertet, így kicsit vigyorogtam... *nem mond semmit, mert még nem biztos benne, hogy a férfiember nem hagyja néha rá a kerti munkát*
teide
Na csak vigyázz, mert majd viszek néhány gyíktojást és ügyesen elrejtem itt-ott... ne csak nekem legyen ilyen jó.! :P :)
Én azért kitartok amellett, hogy egyszermajd akarok kertet, legfeljebb meghagyom nektek azt az örömöt, hogy kiröhögjetek, ha majd panaszkodom miatta :D
Alessia,
ide küldhetsz gyíktojást, én örülnék nekik :D:D a mi teraszunkat a békák szarják tele...
lombgyűjtögetéshez a lomszívó!fújó remek találmány :)) ÉS sokkal könnyebb diófa-levelet gereblyézni, mint rengeteg apró akáclevelet... :-O
Nem lehetne rögtön egy bőröndnyi gyíkot...?? Akkor nem kéne várnod a kikelésre. Kedvedért még össze is szedném gummmmmikesztyűvel... :D :D
Megjegyzés küldése