Könyv. Elsősorban a tartalma - természetesen. Aztán a nyomdaillat és a külcsíny. Lehet puhafedeles valami jópofa rajzzal, színes betűkkel, nekem már az is bejön. De néha... néha van egy-egy gyöngyszem - mint ez. El akartam kezdeni olvasni, de csak forgattam, nézegettem... simogattam az arany cirádákat, az író és a cím kiemelkedő, finom tapintású betűit. Beleolvastam a fejezetek iniciáléval kezdődő első mondataiba... tettem mindezt a kemény fedél adta biztonság, a maradandóság tudatában. Drága volt - de nem volt drágább, mint puhafedeles, igénytelen társai. Úgy látszik, a Könyvmolyképző Kiadónak még megéri. Köszönet érte.
Az ilyen tapasztalás mindig üzenet... hogy éppen a könyvekkel kapcsolatos legújabban dédelgetett tervemet egyszer megvalósítsam.... hogy ne törődjek az ellenvéleményekkel, a furcsálló tekintetekkel... és hát igen: hogy menjek a saját fejem után mint mindig. Mert nekem meg ez éri meg. :-)
3 megjegyzés:
ez a könyv gyönyörű :)
imádom én is simogatni a könyvfedeleket, ha szépek... olyan mintha az ujjaimmal is magamba szívnám a történeteket...
Mindig tedd azt, amit a szíved diktál....ne törődj a külvilággal
és ami neked megéri, az többnyire nekünk is :))) Mert ha szerencsénk van, úgyis megosztod velünk, pusza!
Megjegyzés küldése