Hörrögős

Cecelia Aherntől eddig mindent... a P.S. I love you-tól kezdve, Ivánon a képzeletbeli baráton át.. utazva a talált tárgyak országába.... és remélhetőleg nem befejezve a most karácsonyra megjelent Ajándék c. könyvével. Mert ez valami szörnyű! Egy elfoglalt üzletember rohan végig a regényen, család vagy karrier, karrier vagy család... már a témaválasztás is ugye olyan újszerű, hogy csak a vízcsapból épp nem ez folyik. Az ember olvassa, olvassa... mert majd biztos történik mindjárt valami... mert a többi regényében mindig történt valami váratlan fordulat, amitől érdekessé, szívet melengetővé vagy éppen humorossá vált az egész. De csak megy a nyunyogás tovább, mintha ugyanazokat a mondatokat olvasnám másként fogalmazva az egész regényen keresztül. A végén pedig a tanulság, amire kiment a játék: hogy milyen kevés időnk van itten az életben, bezony. És az is hogy megyen. Mit megyen... rohan!!! Ezért kedveskéim, mindenki törődjön többet a családjával, mert nem lesznek visszahozható évek/percek/órák. Hát mit mondjak... megvilágosodtam! És! Karácsonyi ajándékként a főhős még meg is hal, ami egyrészt nem illeszkedik a tanulsághoz, mert ha egyszer megjavulunk, legyen már meg legalább egy bestsellerben a jutalmunk érte, aktuálisan hogy megjavultan egy ideig még nem dobjuk fel a prakkert... Másrészt pedig nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy a 29(!) éves írónő hatodik(!) regényében semmi mással nem tudott már előrukkolni, mint a hepiend helyett a csúfos véggel. Egyszóval az egész úgy sz*amóca ahogy van. És elizéltem vele két napot.