2011. január 7., péntek

Nekrológ - egy post magamnak


Bródy András, 1924-2010. 

A közgazdaságtudományok doktora, nemmellesleg Bródy János apukája. Mikor a  Nyers Rezső elvtárs által igazgatott Közgazdaságtudományi Intézetbe kerültem érettségi után, éppen Afrikában állomásozott néhány hónapig. Aztán egyszer csak megjelent a konszolidáltan öltözött, sápadt népség között: jött a folyosón bőrsaruban, fehér lenvászon nadrágban, afrikai ingben, afrikai bőrláncokkal a nyakán, csokibarnán. Tegeződjünk, igyunk egy kávét, gyújtsunk rá, egyébként te ki is vagy?, és mi újság.... - tele lett vele a szoba, mosolygásra csábított mindenkit. Ja, és a parkolóban persze a  provokatív fehér Mercedes... akkor, amikor mi 5 évet vártunk a Skodára, aminek még a színét sem választhattuk meg. :-)

Dolgozunk, kávézunk, cigizünk, dumcsizunk és nevetünk. Egy időben hétfő délelőttönként fix összeröffenés a csoport tagjaival - azt hiszem, ezt hívják ma meetingnek, akkoriban csak simán teáztunk. A szobájában három összetolt "klub fotel", amin lehet egyet szundikálni, amíg letölt valamit Amerikából a számítógép (80-as évek!!). :-) Mondatok visszhangzanak: "Teee, azért ezt már nem kéne..." lökte bele a képembe nyugodt szívvel, amikor volt néhány kg súlyfeleslegem.... És: "hozzál még három főtt tojást a büféből" - amikor viszont ő fogyókúrázott, és valahol azt hallotta, hogy ettől fogyni lehet... :-) És a kedvencem: "elférek ám én a képkeret mögött..." mondta állítólag minden feleségének, mielőtt beköltözött a lakásukba - majd néhány hónap alatt telepakolta a legnagyobb tereket is a cuccaival. :-) Azt hiszem egész életemben csak ő szólított Erinek, és amikor ez úgy hallatszott a szomszéd szobából, hogy Eriiiiiiiii!!! - akkor hosszú nap állt előttünk. Máskor viszont csak odaszólt munkaidő vége előtt két órával: "....jössz... ?, megyek a Déli felé..." :-) Csak ő tudott ilyen címet adni egy könyvnek, hogy: "Falraborsó. Válogatott mérgelődések." (Savaria Univ.Press, 1997.)

Aztán jöttek a betegségek, a derékfájás.... Egyre ritkábban járt be, és egyre gyakrabban kellett a reszkető kéz után kiloccsant kávényomokat eltüntetni az íróasztalról. Ma értesültem a  december eleji haláláról . Már évek óta nem tartottuk a kapcsolatot, nem láttam, hogyan öregedett tovább, csak remélni tudom, hogy újra könnyű léptekkel sétálgat már abban a másik világban. A Bródy nélkül kevesebb a világ....

2 megjegyzés:

Lazac írta...

Szépen megírtad.

Névtelen írta...

Igen.Nagyon szép.
krikszi