Mi jut eszembe egy negyedéig elolvasott krimiről? :-)

Még csak az elején tartok ennek a könyvnek, most kivételesen (kac-kac...) egy egyszerű krimiről van szó, néha biza pihentetni kell az agysejteket, meg nem az a lényeg, hogy mit olvasol, hanem hogy olvassál, blablabla.... :)

Szóóóóval az a helyzet, hogy ezt a könyvet egy svéd valaki írta (aki egyébkét két valaki mert szerzőpárosról van szó), és Stockholmban játszódik. Bár kiterjedt svéd/magyar rokonsággal rendelkezem egy 56-os kivándorolt nagypapa személyében, és már hallok pár éve svéd szavakat repkedni, mégis a könyv első pártíz oldalában nem tudok a cselekményre figyelni, csak próbálom kibetűzgetni az utcaneveket, hogy ilyen gata meg olyan... meg aztán van Tullingeberg iskola, Rödstuhage sportpálya, Löwenströmska kórház és egyebek.... agyrém. Ennél már csak a személynevek rosszabbak: Joona Linna, Erland Björkander, Yrjö.... egyszerűen nem tudom megállapítani, hogy melyik a nő és melyik a férfi. Az elején saccperkábé persze igyekszem kikövetkeztetni, hogy xy csakis férfi lehet, mígnem néhány lap múlva arról értesülök, hogy túl erős a sminkje és pereg a pilláiról a szemfesték. Anyád. :)

Elgondolkodom - igen!!! :D -, hogy mennyivel közelebb áll hozzánk az angolszász kultúra, hiszen a Jimmy-ket, Jane-ket, Hugh-okat már szinte rokonságnak érezzük (főleg a Grant-et, na, őt például egész konkrétan be tudnám fogadni a családba... :) ), nem beszélve a Fifth Avenue-ról, a Notting Hillről, "LA"-ről, száz és száz helyről, ahol a filmek és a könyvek játszódnak. De ugyanígy a "mienk" Olaszország: gondolatban száguldozunk Rómában a kis Vespával a Colosseum körül, és közben üvöltjük mint Morandi abban a régi filmben, hogy: Io voglio per me le tue carezzeeeeeee.....!!!!! (Ehhh... most meg is kellett hallgatnom itt, ez annnnyira jó még mindig!) Nagy eséllyel tudjuk mi a Fontana di Trevi, a laguna vagy a Ponte Vecchio, még ha sosem láttuk is. Szeretjük a mariokat, giovannikat, vincenzokat - egész konkrétan Vincenzot, mert ő a nagybátyókám. Ja, és az alessiákat sem vetjük meg, ugyebár. :D

Szóval erről az északi részről meg alig tud az ember valamit, pedig voltam is Göteborgban (azóta tudom, hogy "jöteborjh"-nak kell ejteni, ha a nyelvem beletörik is), kikötöttem egyszer a komppal Trelleborg-ban, és Malmö-ben is voltam átfutólag (igen, ilyen nagy utazó vagyok én.... :) ), mégis talán a legtöbbet a Nils Holgerssonból és a Vámmentes házasságból tudom erről az északi népségről - na az is milyen egy jó film volt, majd mindjárt keresek róla valamit a jutúbon - nyugi, nemiiiiiiis..... :)

Aztán, ha már ez a címe a könyvnek, irtóra érdekel a hipnózis is... Hogy vajon igaz-e ez az egész, tudjátok, hogy van a szürkeállományunknak olyan része, ami mindenre emlékszik... meg az előző életek.... Igaz, hogy hitem szerint nincsenek előző életek, de olyan izgi dolgokat lehet olvasni... Lehet, hogy én is tudok idegen nyelveken meg tudok zongorázni vagy kamiont vezetni vagy mittomén... vagy éltem mondjuk Velencében - bár amilyen mákom van, biztos a pestisjárvány idején... Szóval ez is egy olyan terület, ami könyvben/filmen érdekes lehet, mindegy, hogy hiszünk benne vagy nem.

P.S. Ha a végén kiderül, hogy mégis egy sz* könyv, majd ápdételek. :P :)