Ember tervez...

Toszkánába megyek. Igen. Pontosan egy hónap múlva már jövök visszafelé. Megesz az ideg több okból. (Gyengébb idegzetűek ne olvassák!) Primo: „Csak” 5 nap. Két régi utazásból adódó emlékeim, és az útikönyvekből újonnan beszerzett okosságok szerint én oda szeretnék költözni minimum két hétig szeretnék ottan lenni, természetesen még az is kevés lenne, de mondjuk, hogy akkor azért egy kis ügyes logisztikával be tudnám osztani a látnivalókat. 5 nap egy ilyen helyen? Csak a városokra is kevés!!! És hol vannak még a kisebb falucskák a dombetetőkön, ahol mind meg kéne állni? A Chianti borvidék a szőlőkkel és az udvarházakkal? A tavaszi színekbe borult lankák, ahová ki kéne tenni egy pokrócot és ücsörögni egy-két órát egy fordítva tartott könyvvel a kézben? Secondo: Családdal súlyosbítva fog történni az esemény, így aztán nem is az lesz amit én akarok, erőteljes önfegyelemmel számításba kell majd venni azt is, amit ők szeretnének. (Nemá’…..!!! :-P :-) ) Gyanítom, az ötödik vészfékezésnél holmi út menti kis kolostornál vagy akár csak egy szimpatikus ciprusfánál, kimenne náluk a biztosíték. Most látom csak, mennyire kényeztetve voltam a velencei csavargások alkalmával, mert minden évben minden útitárs rögtön az első napon közölte, hogy „te vagy a főnök, oda megyünk, ahová mondod”. Óóóóó… míly szeretettel emlékezem rátok!!!! :-) Terzo: még mindig fáj a derekam - de erre nem is gondolok. Toszkánában az embernek ne legyen dereka. Uff.

Viccet félretéve… jó lesz… És persze elég lesz 5 nap is, csak ott lehessek egy kicsit. Milyen érdekes, hogy ismerek néhány nagyon értelmes, művelt, szeretni való embert, akik nem szeretnek utazni - azt mondják, elég nekik amit filmen látnak vagy olvasnak. Én pedig néha már azért nem olvasok ilyen tárgyú könyveket, mert idegesít a tény, hogy ezt sem fogom látni meg azt sem… mert hát semmise’ jobb, mint odamenni, a valóságban is megnézni azokat a tájakat, megfogdosni az épületek több száz éves tégláit, beszívni a tenger sós illatát…. ahhh… kész vagyok….!! Máris indulnék! :-)

Vincibe megyünk a druszámhoz, ide - régi vágyam ez. Erika a hatvanas évek óta kint van, övé a szálloda. Annyira kedvesek, már több levelet váltottunk, így ismeretlenül máris segíteni akarnak: merre menjünk, kell-e előre belépőjegyet rendelni valahová, hogyan legyenek az ágyak a szobákban…? Jó lesz, tudom… És hát az tény, hogy már rögtön Vinciben is el tudnék tölteni egy napot, pedig olyan picike, hogy csak egy közlekedési lámpája van neki, és szerintem fél óra alatt át lehet sétálni. :-) De hát itt van Leonardonak a szülőháza, ki nem tudna ott egy-két órát csendes bambulással eltölteni… hogy hát itt tette az első lépéseit a géniusz, ugyanezeket az utcákat járta, ugyanezt a tájat látta az ő szeme is, mint amit az enyém… Hát nem ŐRÜLET???? :-)

Sienában pedig Katalin léptei nyomán járva… Hát, ott gondok lesznek, mert a szülőházán és a San Domenico Bazilikán képtelen leszek csak úgy átszaladni. Most törpölök valami haditerven, hogy hová lehetne egy órára lepasszolni a családot, amíg én „katalinozok” egy kicsit.

És akkor még szót sem ejtettem ilyen apróságokról mint Firenze, Pisa és San Gimignano… 5 naaaap? 5 nap!!!! :-)