2011. július 28., csütörtök

Szép új világ :-/

Másodszor fordul elő az ismeretségi körömben, hogy feltörik valakinek a FB fiókját, és mindenféle leveleket írogatnak a nevében. Szegény most ott őrjöng az üzenőfalon tehetetlenül, csak annyit tud mondani, hogy bárki bármit kap tőle, azt nem ő küldte. Szánalmas tehetetlenség... szánalmasak vagyunk mind.... Valahogy hagyjuk, hogy elsodorjon minket ez a technikai őrület, mindenhová regisztrálnunk kell, mindenhol ott kell lennünk, mindenhol írogatnunk kell, meg kell magunkat mutatni... Régen hogy volt? Honnan tudtunk egymásról? Többet találkoztunk? Többet telefonáltunk? Persze meg tudjuk magyarázni, mert ugye milyen fantasztikus, hogy a tőlünk több száz, esetleg több ezer km-re lakó barátaink is látják az életünket, a gyerekeinket, a szép fotóinkat, stb... De azért néha ijesztő, hogy mekkora támadási felületet adunk. Valahol meg jó érzés, hogy benne vagyunk a "vérkeringésben"... ehhh... éljünk veszélyesen...!!! :-)

11 megjegyzés:

Csapos írta...

Azt sem tudom elképzelni, hogy valaha mobiltelefon nélkül éltünk... ahogy már az is távolinak tűnik, hogy a reggeli kávémat nem pár blog és egyéb oldal elolvasása közben fogyasztom el... Nem jó ez, néha úgy érzem. Próbálom magam visszaszoktatni a könyvekre, legalább részben kiváltva a netet.
teide

Elf írta...

ezért sem regelek FBre... mint ahogy zárt a blogom és igyekszem keveset interaktív lenni, inkább csak a tényleg így elérhető dolgokra összpontosítom... valahol ez szomorú...

Lazac írta...

Egyre kevésbé érzek késztetést belekerülni ebbe az "új vérkeringésbe"...valahogy nem érzem magam jól

Unknown írta...

Pedig benne vagy Nyusz.... :)

Lazac írta...

de csak addig, amig nem törlöm magam mindenhonnan, és nem zárom be a blogokat végleg....erősen foglalkoztat a gondolat..

Csillagvihar írta...

Az a baj, hogy késő.
Olyan szintre jutott az életünk, hogy internet nélkül nagyon nehéz mindent elintézni, mindenkivel kapcsolatban maradni. Ugyanakkor olyan fejlettségi szintet ért el a rendszer, hogy hozzáértő ember bárkiről bármit le tud nyomozni durván 2 nap alatt. Minden írásod, ami egyszer felkerült, nagyon sokáig fent marad, visszaolvasható, a böngészőből törölhetetlen. Ugyanígy megkereshető minden alkalmazás, regisztráció, milyen oldalakat néztél, mit rendeltél valaha is bookline-on, teszvesze-en, vaterán, meskán. Kikkel voltál/vagy kapcsolatban, kikkel levelezel.
A kapcsolatrendszered lenyomozásához már nem kell, hogy FB, iwiw tag legyél.
Így alakult és mi is engedtük. A google példul most azt célozza, hogy minden profil nyilvános legyen és valós, hogy ez is egy nagy FB szerű háló legyen. Akár akarod, akár nem.
(Bocs, ha hosszú lett)

Gyöngykaláris írta...

Nálam is van egy határ, aminél azt mondtam, hogy elég. Pl az FB engem rohadtul nem érdekel, egyszerűen nem vagyok hajlandó a fáradtságot venni, hgoy belemélyedjek...
Az esti netezést is igyekszem lecsökkenteni, már többet jelent egy jó film, vagy főleg egy jó könyv (szerencsére visszataláltam a könyvekhez, és ez is jó)
Persze, azt aláírom, hogy net nélkül már nem tudnám elképzelni a napjainkat.

Unknown írta...

Csil, nem csak hosszú lett (ami nem baj), de ijesztő is... :) Szerintem sem lehet visszafordulni... a blogok itt szinte lényegtelen szerepet játszanak, hiszen oda csak olyasmit rakok fel, amit nem bánom, ha bárki lát. Bár mondjuk az avatarral való kommentelést itt is kockáztatom...

A legnagyobb gáz szerintem a levelezés... mert akármennyire is igyexünk net nélkül élni (már aki, ugye... :D ), a mailt mindenki használja. Azon meg gondolom mindenki régóta röhög, hogy jobb oldalt milyen témába vágó, személyre szóló reklámok jelennek meg egy-egy levélfolyamnál (gmail).

Tényleg szomorú ez... Én magam annyit tehetek mint Krikszi, hogy próbálok leszakadni és többet olvasni, stb, stb.... aztán tegnap pölö olvasok egy könyvet, eszembe jut az egyik szereplőről valami - és már nézek utána a neten. Hát evvan. :)

Csillagvihar írta...

Nem akartam ijeszteni. :)
Meg lehet tanulni ezekkel a dolgokkal együtt élni. Amit lehet, letiltok, amit nem lehet, azt úgy írom, hogy 3 év múlva is felvállalhassam. Persze nehéz dolog a kiscsirkéket paranoiásra nevelni, nem is lehet, én ezért vagyok példul az FB-n. Volt már, hogy jött a kiscsaj, hogy nézzem meg, mi újság nála.

Béb írta...

Nekem szinte muszáj a FB. Vannak barátaim, akikkel csak ott tudok kommunikálni. Remélem, h az enym sosem fogják feltörpölni!

Unknown írta...

Csak ne adj ötletet senkinek.... :-/