2011. augusztus 24., szerda

Kincsem






Elmondom, hogy kell csinálni. Elmész vendégségbe a köztudottan könyvkedvelő barátaidhoz. (Mondjuk az kell, hogy kellőképpen szeressenek is téged. :-) ) Beülsz abba a fotelbe, ami a legközelebb van a dugig tele könyvespolchoz, valamint a helyhiány miatt a polc és a kanapé között a földre felhalmozott könyvekhez. Amíg a háziasszony kimegy fagylaltért, szemrevételezed a kínálatot, és kihúzod felülről a nyolcvanhatodik - najó, harmadik :-) - sorból a legrégebbinek látszó darabot, amely kitűnik a sok "normális" könyv közül szakadozott borítójával és megsárgult lapjaival. Mire megérkezik a fagylalt, a könyv már a térdeden pihen nyitva, óvatosan lapozgatod és áhítatos képpel nézegeted, a hatás kedvéért (és mert olyan jóóóóóó!), beleszagolsz a lapok közé, mert az évtizedek (ez esetben másfél évszázad) doh-szaga legalább olyan édes, mint az új könyvek friss nyomdaillata. Elejtesz egy-két megjegyzést, amelyeket tarkítasz néhány óhhhh.... és ahhhhh.... sóhajtással, majd leteszed a könyvet magad mellé az asztalkára (ne felejts el a beszélgetés közben további lopott és vágyakozó pillantásokat vetni reá!). Indulásnál ne vedd észre, hogy a háziasszony - arcán némi tanácstalansággal - a kezébe veszi a könyvet, egy kicsit nézegeti, láthatóan vívódva, hogy továbbra is féltett kincsként őrizze, vagy esetleg neked adja. Csinálj úgy - lazán -, mint aki valóban menni készül. Amikor felajánlja, hogy elviheted, a tisztesség kedvéért tiltakozz kicsit, "biztos drága volt, ugyammá... nem azért nézegettem..." stb., de azért már nyújtsd a kezed, nehogy már azt higgye, hogy mindezt komolyan is gondolod.

Ennyi az egész. És máris van egy csodálatos könyved 1855-ből, amelynek bőrrel fedett fa borítója van, tökéletesen épségben vannak a lapjai, az oldalán pedig látszik két csatnak a maradványa, ami hajdan átölelte és összeszorította az egészet. Most már csak annyi van hátra, hogy őrizd meg a nyugalmadat, mikor megkeresed (és megtalálod) a neten, hogy mennyiért adnak egy ilyent az antikváriumban vagy a Vaterán. Wow!!!! :-O

Arany Korona Imádságos Könyv - igazi ritkaság. Nem tartalomjegyzéke van, hanem "Rendje a könyvben foglalt imádságoknak". Az angyali üdvözletről pedig olyan varázslatos nyelven ír, amit esetleg érdemes elolvasni majd a festményes blogban. (Ld. jobbra.)


8 megjegyzés:

Elf írta...

gratulálok, ez gyönyörűűűűű :)
én konkrétan egy Múzeum körúti régiségkereskedőnél sóhajtoztam addig, míg elhozhattam egy ősrégi anatómia könyvet :):):)

Gyöngykaláris írta...

1. Hozzám jöhetsz vendégségbe:), még fagyit is kapsz, de tőlem aztán sóhajtozhatol:D, az örökölt csatos, bőrkötéses fotóalbumomat tutkóra nem kapod meg. Se. Mert én is könyszerelmes vagyok (mást akartam írni, de az bután hangzott....)
2. Biztos vagyok benne, hogy Kedves Vendéglátód időszakos elmezavarban szenvedet....:)

Béb írta...

Nos, ha esetleg hozzánk jönnél látogatóba, jól eldugjuk a könyveket... És az e-bookra fogunk mindent. :-D

Golden írta...

Igen, az e-book, amire sokan azt hiszik képes pótolni a papír zizegését, a nyomdafesték szagát, az élményt, hogy hol itt lapozol bele, hol ott... pedig nem! Még egy ma nyomtatott könyvnél sem. Az ilyen szépségek esetében pedig ... de hát tudjátok, miről beszélek :)))

Unknown írta...

Persze, de hát látod milyen praktikus, mert ugye egy e-book-ot nem lehet elkunyerálni. :)

gondaanyu írta...

Nekünk is megvan ez a könyv. Kissé viseltes állapotban. A férjem keresztanyjától kaptuk, aki Eszter volt, és nem is mi, hanem a a mi Eszter lányunk.
Születési és elhalálozási időpontok vannak benne, és nagy becsben tartjuk.

Lazac írta...

Érték, az biztos és nem anyagi vonatkozásban értem.

Béb írta...

Golden, nyilván nem ugyanaz, mert pl illata sincs...
De bizonyos szitukban roppant praktikus! És n, nos... a mai könyvárak mellett... Az ember lassan csak a klasszikusokat engedheti meg magának papírból... :-(((