2011. szeptember 19., hétfő

Zserbó

Mi kell ahhoz, hogy jó író legyen valaki? Gondolom ahány ember, annyi válasz. Nekem az kell, hogy tudjon megnevettetni és megbőgetni. Hogy tudjanak éteri magasságokba szállni a gondolatai - azok a fajták, amitől töprengve megáll az ember egy időre az olvasásban -, ugyanakkor tudjon úgy leírni, hogy lássak a szemével, mintha éppen a lábnyomaiban lépkednék én is az úton. Legyen öniróniája, hogy úgy érezzem, ő - aki amúgy kivételes ember -, éppen csak a srác a szomszéd házból.

Azért "zserbó", mert jobbnál jobb rétegek rakódnak egymásra. Az első élmény Polner Tamás fotóalbuma, amelyet az "El Camino - Kis titkok könyve" részletei tesznek még csodásabbá. Azután maga a kis kék könyv, immár teljes egészében. Azután a "Minden út..." blog (ld. jobbra). Most pedig internetes rendeléssel végre hozzájutottam az első, 2008-as könyvéhez, amelynek címe "Széttört vázák" - mindjárt nekilátok (és még beszerzésre vár egy ezt is megelőző novelláskötet).

Varga Lóránt.

1 megjegyzés:

Lazac írta...

Én szeretem a zserbót :):):)