Ápdét

Najóvan, hát volt még egy-két röhejes sztori - mert tényleg ha "anyák napja" van, akkor az gáz. :-D

Szóval azt kell tudni, hogy Lazacom Mohács ötven (száz?) km-es körzetében mindenkit ismer. A legváratlanabb helyen köszönnek rá életkortól és nemtől függetlenül mindenféle emberek. Így volt pl. Máriagyüdön is, ahol állítólag már két éve nem járt, de meglehetősen maradandó nyomott hagyhatott a templom melletti borozó tulajdonosában, mert az nagy szeretettel üdvözölt bennünket. Az ismeretségnek köszönhetően rögtön be is mehettünk pipilni, és azonnal szó esett valami ultrafinom, ámbár zárjegy nélküli fehérborról műanyag palackban.

Templom-, kálvária- és angyal-kegytárgybolt-látogatás után aztán újra betértünk a műintézménybe, ahol Lazacom először is közölte némileg trombitahangon, hogy "megyek dobok egy sárgát". Amikor mondtam neki (halkan), hogy "pssszttt...", akkor rákérdezett, hogy "mivaaaan?"... szóval még el is kellett magyarázni, hogy ül ott néhány vendég, stb... de akkor már eléggé röhögtem.

Ezek után kihozza a szimpatikus tulajdonos ember a két félliteres fehérbort (mert én is kaptam), műanyag ásványvizes palack, Harmat csepp felirattal, ami ugye azért vidámító, mert felvett nevemen így hívnak engemet. A gond csak az volt, hogy a bor színe általában nem egyezik a vízével, és ez azon a vidéken gondot okozhat, mert megállíthatják az embert az úton a vámosok és megkérdezhetik, hogy mit visz az üvegben, honnan van, stb. Mivel mindenre van válasz, rögtön jött az ötlet, hogy majd azt mondjuk, nem találtunk mosdót egy ideje... no, ezt inkább nem részletezem... De ebből viszont rögtön jött a vicc is: "-Hova gurítja azt a nagy hordót, Józsi bácsi? -Hát, mondta az orvos, hogy évente egyszer meg kell vizsgáltatni a vizeletemet..." :-D

Hát itt már erőst kuncogtunk, mi ketten meg a tulajdonos. Érdekes módon a szomszéd asztalnál ülő 60 körüli nő az nem is mosolygott, gondoltuk, hogy biztos nincsen neki humorérzéke. Mikor fizetett, akkor kiderült, hogy német a lelkem, köszönt is szépen amikor elhagyta a helyiséget, de mivel kedves külföldi akart lenni, aki próbálkozik a helyiek nyelvével, odaszólt hármunknak, hogy "csókolom"... Úgy emlékszem, hogy itt el is szakadt a cérna, és mivel már csak hárman maradtunk a picike üzletben, nyugodtan tudtunk gurulni a röhögéstől.

A Siklósi várba elég húzós a beugró, mondtuk is, hogy ezért már kell jönnie a Tenkes kapitányának is, aki ott is volt, csak sajnos viaszbábú formájában a panoptikumi részen. A kocsmai jelenetben a pad szélén ült Buga Jakab, L. rögtön arrébb tolt néhány berendezési tárgyat, hogy közelebb férkőzzön hozzá. Én mint a jelenet rendezője és operatőre egyben, adtam az instrukciókat, hogy: ölelgesd már meg egy kicsit... adjál neki inni... dobjál neki egy puszit... most pedig integess a biztonsági kamerának... :-D Sajnos ekkor bejött néhány újabb látogató, pedig lett volna még egy-két ötletem... :-D

Mondjuk azért szerencse, hogy csak állóképpel dolgozunk, asszem nem szívesen láttam volna viszont magam, ahogy a hülye bokámmal botladozok, L. is meglehetősen egzotikus látvány volt, mikor egyenként jött lefelé a magasabb lépcsőkön. Persze kicsit vinnyogtunk akkor is, mikor megláttuk az egyezményes jelzést, hogy merre könnyebb a járás a mozgássérülteknek... Először úgy volt, hogy megkérünk valakit, fényképezzen le bennünket a jelzés tövében... szerencsére ez a pihentagyú ötlet rögtön hamvába holt, mert nagyon jól látszódtunk az ajtó üvegében mindketten.

Volt ezer éve egy pátyi CBA-s sztori, amikor úgy gondoltam, a Lazaccal még egy vekni kenyeret megvásárolni is erőst próbára teszi az idegeimet - azóta felnőttem a feladathoz. :-D