Évi egy gondolkodós :)

A blogjaim szinte már csak magamnak vannak... bár természetesen örülök Nektek, akik ide jártok, de a kommentvadászat és a kedvencek gyűjtögetése valahol az évek során elkopott. Nem is igazán szeretek róla beszélni, de az utóbbi időben késztetést érzek valamiféle összegzésre. És most már régen nem a bedőlt "barátságokról" és egyebekről van szó... van amin még én is képes vagyok túllépni, úgy bizony. :-) Viszont az elmúlt 4,5 év változásai szinte minden nap megmosolyogtatnak...

Mert ugye először volt valakink, aki a "magányos" jelzőt aggatta magára, aztán annyira túlzásba vitte a csokievést, hogy viszonylag hamar "gyerekünk" is lett... a blogolásból pedig ház, gyes, tetőtér-beépítés... továbbá egy megmosolyogtató-megríkató blog immár a szülőségről, a családról - róluk. :-) A Gyerek, aki sárkánykaként még a fikuszos történeteivel röhögtetett meg... aztán egyszer csak esküvői meghívókat kellett gyártani, most pedig virtuálisan nagymamák leszünk (minimum ketten). :-) Al, akinek tanácsot kell adni tűzhely-vásárlás terén és a közös képviselettel vívja komoly, felnőtt(es) harcát... Igazából elég vicces, mert velünk, a (majdnem) következő generációval olyan nagy változások nem történtek (legfeljebb a Kiskorú lett húsz centivel magasabb, és Lazacnak lesz egyre több unokája...). :-)

Úgy érzem, ezek a megmaradt kapcsolatok most már olyan "nyugodtak" ... vagy hogy is mondjam... Nem kell állandóan egymás nyakára járni, nem kell kényszer-leveleket váltani, nem kell erőből kommenteket írni a blogokba... akkor is tudom, hogy ott vannak/ott vagytok és tudom, hogy majd előbb-utóbb találkozunk. Például Krikszivel egy évben egyszer, de akkor úgy dumálunk, mint akik naponta ezt csinálják. Ennek az évnek pedig Macs az igazán nagy nyeresége. :-) Letisztultak a kapcsolatok - és letisztult a hozzáállás is, az enyém legalábbis biztosan: most így, csendesen - jó. :)