Sokféle gondolatom van a mai estéről. Először is örülök, hogy Kadosa Kiss József, akit kamaszkora óta ismerek, szemmel láthatóan máris elismert művész, és úgy tűnik, további sikerek elé néz. Ezzel kapcsolatban engem is ért egy meglepetés, mert kiderült, hogy a múltkori kiállításán készített fényképeimet kiküldték Amerikába és ezek segítségével (is) kilátásban van egy-egy bemutatkozás New Yorkban és Washingtonban is. Hát ez nagyon jó érzés. :-)
Aztán... itt vannak József saját tervezésű hangszerei, melyek mindegyike egy-egy művészről kapta a nevét. Picasso, Miro... a kialakításban, a színekben, a vonalakban felismerhető az adott festő stílusa. Hangszert készíteni egy festőművész stílusában... csinált ilyet valaki ezelőtt?
A mai este a "Műgyűjtők éjszakája". A Falk Miksa utca üzletei nem zártak be, kis kávéházai és éttermei gyertyafénnyel a küszöbükön várják a betérőket. Többfelől halk zene hallatszik, a galériákban nagy a nyüzsgés. Ritkán vagyok este a városban, főleg nem ilyen helyen. Annyira más... Eltűntek a nappali unott, szürke, fáradt arcok... lelassultak a léptek... mindenki mosolyog... a nők lezseren elegánsak, a férfiak szövetkabátban... És még mielőtt bárki leharapná a fejemet: ez nem pénzkérdés! A galériákba ingyen be lehet menni, nem muszáj megvacsorázni, elég csak egy kávét meginni valahol, vagy még azt sem: elég végigsétálni a hangulatos utcán a metróig, közben megnézegetni a régiségboltok kirakatait. Azt gondolom, ezek ugyanazok az emberek, akik a nappali órákban morcosan lökdösődnek a metrón... akik idegeskednek a hitelük meg az ingatlanadó miatt... de legalább van indíttatásuk arra, hogy este ne a tévé elé üljenek macinaciban, hanem felvegyenek egy tiszta ruhát és elmenjenek otthonról egy-két órára. Örülök ennek... mert hiszem azt, hogy nagy általánosságban nem olyanok vagyunk, ahogy néha elkeseredve magunkat és egymást látjuk - hanem jobbak.
8 megjegyzés:
Jó, hogy ilyen helyen élsz, ahol vannak programok. Itt nincs semmi, este mintha ciánoznának, lélek sincs az utcákon. Marad a macinaci és a TV...evvan
Figy, ez a macinaci csak egy olyan szófordulat, tudod... én is abban vagyok itthon, és nyilván nem lehet elmászkálni minden este. És nem is az ESTE a lényeg, hanem hogy a sok gond közepette azért igyekezzünk megőrizni valami kíváncsiságot magunkban a világ dolgai iránt. Te pedig ebben jó vagy. :)
Ahogy olvastam, szinte ottvoltam én is...:) Jól megfogtad a hangulatát.
(És jók a képek, nagyon!) (Persze, az alkotások is...:) )
Viszont én azt gondolom, hogy akik ilyen helyre eljárnak, azok nem azok az emberek, aki napközben lökdösődnek a metrón.... "Ezek" itt "mások". Én az ilyen helyen, ilyen emberek közt feltöltődöm, még a bámészkodástól is.
krikszi
Hát, nem lehet egyenként mindenkit lecsekkolni lökdösődési szempontból... :) :) De én éppen úgy éreztem, hogy nem csak művészemberek vannak ott, meg nem csak a galériásnak a sleppje, hanem azok a hétköznapi emberek is, akik pl. csak az utcáról estek be, mert arra sétáltak. És ez volt a jó.
egyszer végigjártam, nagyon hangulatos volt - tényleg más...
nagyon jók a fotók róla,
és elgondolkodtatók a hsz-ok
tényleg nem lehet általánosítani az igénytelenséget,
pl. vannak napok, amikor jómagam is nyitottabb vagyok, és megkeresem (vagy véletlenül belebotlok) egy-egy érdekesebb eseménybe, és nem hagyom ki,
de van úgy, hogy igény lenne, de nem tudok infót (ehhez talán kell a "bennfentesség, ismerősség), amit néhányan úgy érzünk a "mások"
azok a hangszerek tényleg fantasztikusak
talán mert kicsit jól esik kitalálni (kicsinyt)-sznob lelkemnek, hogy melyik, melyik lehet, pl. az a piros húros, fent piros csavaros az a "picasso", mert emlékeztet az Olga Klokova képére
Igen, azért ennek a képét tettem fel, mert ezt még én is megismertem, anélkül, hogy a feliratot elolvastam volna. A többihez már kellett egy kis segítség. :-)
Megjegyzés küldése