Ahhoz képest, hogy nem... mégis mennyit tudok dumálni... :P

Mindenki összegez... ez elgondolkodtat. Sosem szoktam... pedig talán kellene... mert a hibák meglátásából, és a felismerésből, hogy igenis vannak szép dolgok, amiknek tudni kell örülni... ebből talán lehetne valamennyit profitálni az új évre. De az az igazság, hogy ehhez nekem nem kell új esztendő, jó nekem a nyunyogáshoz a február vagy az október is - vagy bármelyik más hónap. Ha valamit kérnék a következő időszaktól az az, hogy inkább legyek könnyedebb és ne agyaljak annyit - és akkor jövőre majd lehet szánni-bánni a felületességemet, a változatosság kedvéért. :-P

Az, hogy minden jó úgy ahogy van, az túlzás. De ez az év is pont olyan volt, mint a többi: nagy nyereségekkel, nagy veszteségekkel, örömökkel és fájdalmakkal, betegségekkel és gyógyulásokkal, morcogásokkal és megbocsájtásokkal. Néha nehéz egyik napból átevickélni a másikba - máskor a föld fölött járok három méterrel (nagyot lehet zuhanni, ja... :-/ ). Követtem el hibákat, és gondolom már az nyereség, hogy felfogtam: ezek valóban hibák. De a túlzott önmarcangolásnak sincs értelme, nem teszem le a nagy indián esküt, hogy majd most ígymegúgy megjavulok... de azért próbálkozom. Néha nagyon. Néha túlságosan is. Például ebben is meg kell javulni, hogy ne gebedjek bele a jóvátételbe. Áááááá....!!!! :-D

Egyszóval nem fogadok meg semmit... semmi olyat, amire ne törekednék folyamatosan, az évnek minden hetében és napjában és órájában. A Szilvesztert legszívesebben átaludnám, de nem lehet a kutya miatt, aki szegény kb. kettőig fog hülyét kapni a tüzijátéktól. Érdekes, hogy ifjú és bohó koromban is az év végi bulik sikerültek a legsz*abbul... a "kötelező jókedv" nálam nem jön be. Viszont addig még lesz két rövidebb találkozó, amik egyenként is többet érnek bármilyen szilveszteri murinál. :-)

Hát akkor: itt folytatjuk. :-)