Egy bejegyzés (talán) csak magamnak... :)

Még korai írni erről a könyvről, mert épp csak az elején tartok, de már a megvásárlása is nagy örömet okozott. Kedvenc munkám atyjáról eddig viszonylag keveset olvastam, épp csak ami életrajzi adat a neten, és egy-két kiadványban felmerült. Ez pedig egy igazi regény az életéről... regény... de azért életrajzi alapokon nyugszik.

Clara Driscoll volt az az asszony, aki a Mester mellett szinte egész életében ott állt, mint barát, mint munkatárs - mint szerelmese az üvegnek. Nemmellesleg pedig az ő fejében fordult meg először, hogy ha kupola-formában össze lehetne forrasztani az üvegdarabkákat, akkor abból bizony lámpaernyő is lehetne. :)

Nem tudom megítélni, hogy ez a könyv érdekes lehet-e mindenkinek... Én nagyon élvezem a leírásokat: hogyan nagyítják fel a Mester rajzait templomablak-méretűre... hogyan használják a háromélű ollót és az egyéb eszközöket... mennyire lehet ragaszkodni egy bizonyos "piros nyelű" gyémánt üvegvágóhoz. :)

Legalább tíz könyvem áll kiolvasatlan... Néha csak múlnak a napok, az ember igyekszik, hogy minden meglegyen, munka, család, tanulás... mostanában az olvasás az, ami kényszerűségből kimarad. Néha egész meglepő módon képes vagyok tudatosan élni: most jól el is határoztam, hogy minimum napi egy óra olvasás ezentúl meglesz, ha a fene fenét eszik is. :)