Családunk megkérdőjelezhető étkezési szokásait figyelve (tíz perc per ebéd :( ) eszembe jutott, amit a múltkor olvastam: 1989-ben Párizsban jött létrejött a "Slow food" mozgalom, melynek jelenlegi központja (nem meglepően :) ) Olaszország Piemonte tartományának Bra nevű városkája. Az elv értelemszerűen a "Fast food"-nak mindenben ellentéte: szánjunk időt az evésre (jobban mondva: étkezésre), adjuk meg a módját, hogy ne csak úgy töltsük magunkba az "üzemanyagot", mint az autóba a benzint... ezáltal törődjünk jobban egymással, törődjünk az ételek ízével, élvezzük ki az étkezéssel és az egymással töltött perceket... Tágabb értelemben pedig a mozgalom célja az is, hogy támogassa a helyi termelőket, ne hagyja feledésbe merülni a régi recepteket, a jellegzetes fűszereket, alapanyagokat, stb...
Meg kell mondjam: meglepett, hogy Magyarország is ott volt az alapítók között, de az már sajnos kevésbé lep meg, hogy azóta csak most először hallok róluk - ha ez az én hibám, akkor mea culpa, bár gyanítom, inkább a hézagos és célzatos tömegkommunikáció okozza a problémát. No meg talán az is lehet, hogy a mozgalom itt nálunk már régen hamvába holt, mert a honlapjukon is a 2007-es rendezvények a legfrissebb ajánlatok. Ez sem lepne meg. :(
Meg kell mondjam: meglepett, hogy Magyarország is ott volt az alapítók között, de az már sajnos kevésbé lep meg, hogy azóta csak most először hallok róluk - ha ez az én hibám, akkor mea culpa, bár gyanítom, inkább a hézagos és célzatos tömegkommunikáció okozza a problémát. No meg talán az is lehet, hogy a mozgalom itt nálunk már régen hamvába holt, mert a honlapjukon is a 2007-es rendezvények a legfrissebb ajánlatok. Ez sem lepne meg. :(
7 megjegyzés:
Minap beszélgettünk erről Zemberrel. Mennyire a lapátolás megy otthon evés közben... Bevágod a leves, a másodikat, a desszertet. Pikk-pakk megvagy. Totál nem is élvezted ki az ízeket és 3x annyit ettél, mint kellett volna... Utána meg jön a pálesz, vagy tabletta, mert rosszul vagy, annyit ettél. Plussz: a kuss!, mert magyar ember evés közben nem beszél. Csoda, hogy elhízottak, szívbetegek és depisek vagyunk? Nem...
Szeretem azt, hogy a franciáknál az étkezés az egy szép komótos dolog. Eszegetünk mindenből egy kicsit, kiélvezzük, beszélgetünk, iszogatunk... És mivel a gyomrunknak van ideje jelezni, hogy jóllaktunk ám, nem tömjük tovább. (Ezért vékonyak amúgy a francia nők.)
Próbáljuk átvenni ezt a szép komótos eszegetést, a nyugodtabb ritmust mi is. (Amikor időnk engedi.) Karácsonykor meg jól ki is csináltuk magunk egy hirtelen jó kis magyaros zabálással... :-P
erről a "trend"-ről már én is hallottam, de megvalósítani... hát, az nehéz dió. Esetleg a szabadság alatt. Pedig nem hülyeség. A borvacsorákon érzi az ember, amikor 5 fogást eszel, kis adagokat, köztük beszélgetések, a következő borok bemutatója... eltöltesz 3 órát a vacsorával. Előtte a falat kaparnád, olyan éhes vagy, a végén kicsit úgy érzed, túletted magad, pedig az adagokat nézve nem is, csak a "végtelenített" csipegetéstől van ilyen érzésed.
Nincs túl sok tapasztalatom, de szerintem a mediterrán országokban ez a dolog eléggé rendben van.
Golden, azt gondolom, hétköznap sem kellene így élnünk... mert mire kell az a fél óra, ami a vacsoránál "felszabadul"? Számítógép, tévé, házimunka... én elcserélném. :)
Én még magamnak is megterítek, még akkor is, ha "csak" egy salátát eszek. Továbbá szeretek a "romok felett" ülve beszélgetni. Olasz lennék? :):) Mondjuk eléggé imádom annak a népnek a szokásait, hogy előző életemben talán az voltam. :)
Ja, tudom... te még a brokát ágytakarón is megterítesz a szállodában... *vihog*
Amúgy tisztára mediterrán típusok vagyunk.... derékbőségileg is... :) :)
ezt az utolsó fél sort miért is vettem magamra? ;)
Mit számit a derékbőség, ha Mamma lehetek! :):):):)
Megjegyzés küldése