Tegnapi szőke :P

Csipog a kocsi. Minden csukva aminek csukva kell lenni, kézifék kiengedve, benzin van, nem jelez ki semmit, és mégis csipog. Nem folyamatosan, csak néha egyet-egyet, de egy fél órás út alatt legalább hatszor. Nem értem, és persze már előre puffogok, hogy most majd szervizbe kell menni, és majd megint hülyének fognak nézni (mint a múltkor, amikor előadtam, hogy egyszer elment a kormányból a szervo, de aztán visszajött, mire megkérdezte a pasi, hogy "kez'csókolom, rajta volt a gyújtás"? - anyád... :) ). Megérkezem a célhelyre, átmegyek a másik oldalra, kiveszem a táskámat. A száz éves bőr aktatáskámat (az a régi fajta, marhabőrből, három rekesszel, elöl két kisebb rekesszel, két nagy csattal), amit mindig is szerettem, és most újra előkerült a szekrény mélyéről, mert sulihoz pont jó. Önmagában is elég nehéz táska, most pedig benne hordom az összes olasz cuccot, még azokat a könyveket is, amik nem kellenek a suliba. Naszóval kiveszem Táskát az első ülésről, ahol már olyannyira kötelező bekötni magát az utasnak, hogy ha ezt nem teszi, akkor csipogás van. És akkor ugye megvilágosodok, hogy Táska igencsak nehéz, és biztos megnyomta valami kritikus ponton az ülést, ettől volt a csipogás. Hát röhögök, hogy majd legközelebb ne felejtsem el bekötni a kis édest, nehogy baja essék... :P

Ezek után hazajövök, itthon vagyok egy órát, és mikor kezdek karikára fagyni, akkor veszem észre, hogy a felmosóka rúdjával véletlenül lekapcsoltam a fűtést az egész házat illetőleg.

Mégezután pedig egy laza mozdulattal kitörlöm a laptopomból azt a progit, ami a vezeték nélküli hálózathoz pedig eléggé szükséges lett volna. Aztán meg nézek, hogy hova szállt el minden... Miért? Mittomén... nem volt szimpi az avatarja... :P :D

Gondolom nem lehet csodálkozni, hogy délutánfelé javasolta a kis családom, hogy fogjam az aktuális könyvemet, üljek le egy helyre, és lehetőleg minél kevesebbet mozogjak. Talán a velencei bábaasszonyról szóló bestsellerben nem tudok kárt tenni. :P :)