Nem tudom megúnni, ahogy a Nap játszik a tárgyakkal... hiába ugyanaz az évszak, ugyanaz az időpont: nincs két egyforma látvány. Az árnyék és a tükröződés az, amit nem lehet elégszer lefényképezni... a velencei paloták a lagúnában... a fák megduplázódott magassága egy tó vizében... vagy éppen a legegyszerűbb tárgyak árnyéka... egy másik világba visz, amely ott van ugyan az orrunk előtt, de amelybe nem léphetünk be. Vagy talán majd csak egyszer...
2 megjegyzés:
Nagyon jól meg tudod látni a lényegét a szépnek. :)
Ez az!
Ami nem mindenkiben van meg: meg is fogod a pillanatot, nem csak látod....
Krikszi
Megjegyzés küldése