Morbid

Volt némi orvos-hiányom, mivel már két hónapja nem operálták/varrták/vizsgálták egy testrészemet sem, így aztán kitaláltam én nagy okosan, hogy a szájam szélén levő "izét" le kell operáltatni. "Izé" nem volt túl csúnya, kétezer százalék, hogy nincs is rossz indulata nekije, de azért alattomosan, évek alatt növekedett, és ugye az ember lánya ha már szépségkirálynő nem is lehet, azért nem akar bibircsókos szájszélű banyává változni - mert onnan a vasorrú bába már csak egy hangyaf*ülnyi távolság, aszt' a végén süthetem a tutimézest házikóépítés céljából.

No, elvonultam szépen az immár szokásos helyre (Honvéd kórház rlz.), nem mondom, hogy díszőrség fogad és előre szalutálnak nekem, de azért már az első és a hátsó ajtón is be tudok közlekedni anélkül, hogy a félemeletet keresvén ne járjam be az összes fekvő- és járóbeteg osztályt (mert volt példa erre is anno dacumál). Múlt héten megbeszéltem a pláctikai sebész főtábornok úrral "izé"-nek a levételét, aki mondta, hogy hát ez igazán bagatell, és nem is fog fájni, és csak egy kis vágás lesz, és egyáltalán... annyira egyszerű, hogy esetleg otthon is megcsinálhatom magamnak a kenyérvágó késsel, ha éppen nincs más kreatív ötletem.

Azért inkább a professorét választottam, így aztán ma reggel bevonultam, és miután átöltöztem totál sterilbe, azon kaptam magam, hogy már megint egy műtőasztalon fexek, lámpák világítanak a képembe, és éppen mindenféle dolgokkal letakarnak. Maga az eksön negyed óra alatt megvolt, de a kis vágás helyett három(!) öltéssel van összevarrva a szájam széle, fel van dagadva, és fáj is. Nem beszélve arról, hogy a varrat vége meg kilóg és csikiz. Be volt kötve ideiglenesen és diszkréten, de ez az előbb le is jött, mikor ettem egy kis borsófőzeléket szívószállal, úgyhogy most már azt is látom, hogy fekete cérnával van rámvarrva a matyóhímzés, hát mit mondjak, gyönyörű! Legalább szóltak volna, hogy nincsen átlátszó cuccuk, vittem volna be egy kis damilt vagy valami... Na, hát most így nézek ki keddig, amikor a varratszedés lesz.

Ráadásul szegény barátosnéra (aki ottan dolgozik, és minden meghibásodott testrészünk gondnoka) ráhoztam a frászt, mert szó nélkül eljöttem, mivel siettem olaszra (bár megjegyzem ennek semmi értelme nem volt, mert a mai teljesítményem alapján nyugodtan visszavághattak volna a mínusz kettes szintre... biztos "sokkos állapotban" voltam by doktorhauz)... Szóval ő meg keresett égen-földön, nem tudta hova tűntem/hova vittek, telefont nem vettem fel... biztos már azt hitte, egyúttal letudom a ránc/toka/szemhéj feltöltést*/felvarrást, és amit még lehet így hirtelen hétfő reggel. :-)

Hát ennyi. Most kanalazok egy kis kávét. :-P

*Itt az előbb azt írtam, hogy "letöltést", még jó, hogy elolvastam még egyszer. Ehhh... net..... :P *nehezen ugyan, de vihog*