Bakancslista...

Szeretek utazni... Minden "kimozdulást" nagyon várok, nagyon készülök rájuk, olvasgatok, térképeket böngészek, időjárási előrejelzéseket kukkolok a neten, még az utcákon is járkálok a Google Earth-ben... és természetesen halálra parázom magam, hogy ne jöjjön semmi közbe.

Mindemellett azért általában normális maradok, és szomorúan ugyan, de elfogadom, ha mégsem sikerül valami, mint tavaly Toszkána a bokatörés miatt. Majd megyünk máskor. Meg már voltunk is ott. És ugye nem vagyunk telhetetlenek. Lépünk tovább, szövünk újabb terveket.

De most Assisi... ezt annyira szeretném, de annyira, és igazából olyan régen is, hogy most az átlagnál idegbetegebb vagyok, hogy sikerüljön. Vagy két hónapja már elolvastam amit kellett a városról és a környékről, aztán le is tettem minden forrást, mert többet nem is merek olvasni, csak majd ha már mindjárt megyünk... vagy inkább ha már ott is leszünk... amikor éppen nem mászkálunk, leülök valami kis téren és ottan fogok olvasgatni, egyik szememet a környezeten tartva :) .

Valamire emlékeztetett az egész... aztán rájöttem, hogy a legeslegelső olaszországi utazásra még 1985-ben. Akkor éreztem így: egyszerűen nem hittem el, hogy végre láthatom a Szent Péter bazilikát, Michelangelo freskóit, a Piétát, Velence hídjait, Capri szigetét és az összes többi csodát, amit annak az országnak minden szeglete rejt. Most sem merem elhinni, hogy egy bő hónap múlva a két assisi szent lába nyomában járhatok. De sikerülnie kell!

Addig meg forgok. :-)