A bérmaanyám nincs túl jól, és nem fogad el segítséget a különböző dolgaiban... amik persze az ő dolgai, és nem tudom, mit is segíthetnék bennük, de legalább elvinném kocsival vagy valami. Délutántól mostanáig csináltam egy mozaikot, de már látszik, hogy túl sötétre választottam meg a hátteret, nem érvényesül a motívum - gyakorlatilag kuka. A házat meg hiába takarítom, esküszöm hetente lehetne mindent újra kezdeni. Ezektől most nyűgös vagyok.
Viszont délután felmentem a házunk fölötti régi kálvária dombra (ahol mellesleg szerintem életveszélyes a fakereszt, el van törve a lábánál, mindössze egy bazi nagy csavar tartja a talapzatában, ez a szél meg minden nap jobban kimozdítja). No, ottan játszott három kis roma gyerek, mindenféle ütött-kopott rollerrel meg kis taposós motorral. Eszembe jutott hogy itt porosodik a garázsban egy roller, azt kivittem nekik. Van-e játékom? Hát persze, két társasjáték is került gyorsan, meg néhány plüssállat. Nem mertek lejönni ide az utcába, mert "elvisznek minket a rendőrök" (ezt biztos a szülők mondták), tudniillik most jöttek Erdélyből és nem járnak iskolába, így visszacígöltem a cuccot a dombra, ott vártak nagy izgalommal. Olyan szépen megköszöntek mindent! Hát ezt ellenpontozásnak szántam, de ez sem egy feltétlenül vidám történet. Úgy látszik ez egy ilyen nap. :-/
6 megjegyzés:
De azért ne szállásold el őket a garázsban Fülöp anya! :-D
Ehhh.. nyugi... tudod, hogy látens rasszista vagyok... :P De hát a gyerek az mindig más... a legkisebbnek (kb. 5 éves) olyan helyes kis pofája volt, megsajnáltam.
Épp arra gondoltam, hogy én vajon egy ilyen helyzetben mit tettem volna? szóba elegyedek velük? elkerülöm őket? én is hajlamos vagyok megsajnálni embereket (öreg alkesz hajléktalanokat és gyerekeket is...), de az emberben már annyi aggodalom, távolságtartás van, hogy sokszor behunyja a szemét inkább.
teide
Jó érzés volt kicsit adni, ugye?
Nem is magad miatt, hanem a kis kölkök miatt, nekik ez a Kánaán lehetett.
Reméljük, h a kis helyes pofájú Cirifischio nem fog templomból lopni/mp3ért késelni pár év múlva... :-P
Amúgy én is meg tudok sajnálni minden szomorú szemű kölyköt, meg minden szakállas hajléktalan láttán sírva fakadok, de aztán általában jön az a mocsok realista énem...
De ez egy szép tett volt részedről!
Tudod, a lányom odaadott egy nagy méretű cicás könyvet is, hogy azt is vigyem... hát ezért vittem. És nem tagadom, este eszembe jutott, hogy talán begyújtottak vele... Nem szép gondolat, de sajnos már így működünk.
Viszont azt gondolom, hogy ez már nem az én dolgom. Mint ahogy az sem, hogy a hajléktalan mire költi a kétszázast, amit odaadok.
Megjegyzés küldése