Tudéj

A mai napon ideiglenesen csoportunkban állomásozó olasztanár Ascoli Piceno-ból való, ahol közepesen távoli rokonaim is leledzenek. Miután a helyettesítésről előre értesítve voltunk, gondosan előkészítettem fejben a szöveget, miszerint majd megkérdezem tőle, hogy ismeri-é a nagybratyókámat, akit Vincenzo Allevinek hívnak... úgy képzeltem, hogy akár igenlő, akár nemleges válasz esetén is tök boldog lesz, hogy nahát!, itt van a földimnek egy rokona, és majd hosszasan elbeszélgetünk - semmitsem törődve holmi tananyaggal - a város szép főteréről, a római kori hídról és olasz családom életének utolsó negyed évszázadbeli alakulásáról. Még a szótárból is kinéztem ehhez előre egy-két szót. Nem, ez egyáltalán nem lett volna unalmas a többieknek, mennyit tanulhattak volna a makogásomból, he-he... Hát a projekt nem jött be, mert a tanárnő elintézte annyival, hogy kedvesen csodálkozó arcot vágott, majd közölte, hogy az Allevi az nagyon gyakori név abban a régióban - és hopp! már témát is váltott. Üzenem az összes le- és felmenőmnek, hogy legközelebb ha külföldre készülnek házasodni, please/prego ne pont egy szabójánoshoz menjenek hozzá! :-P :)

Ezután viszont érdekes volt, mert a Húsvétról beszélgetvén kérdezte a tanárnő, hogy volt-e nálunk pap az ünnep alkalmával házat/lakást szentelni. A hét fős csoportból ez az esemény egyedül velem fordulhatott elő (ez ennyi hónap alatt már kiderült :) ), de még én is néztem, hogy hátizé, hogy kerül ez a téma a Húsvéthoz? Néhány pillanatnyi értetlen egymásra bámulás után aztán egyeztettük, hogy nálunk bizony az ilyesmi az vízkeresztkor esedékes (eszembe jutott, hogy Epifania, yesss....!!!), ezt a tanárnő igazi olasz-barnaszem guvasztással vette tudomásul, én meg még azóta sem vettem tudomásul, hogy ennyire eltérhetnek egymástól a katolikus szokások. (Ennek még utánajárok.)

Ezután elmentem az Autóklubhoz befizetni két éjszakát a Ca'Savio campingbe, ami kis idővel szándékozunk meghosszabbítani Lazacommal az assisi utunkat (mert Velence mellett eljönni hazafelé, és nem megállni... nemááááááá...!). És mi történt? A bizonyos két éjszakára nem volt hely. Májusban. Azonnal hívtam a tettestársat, akire lehet számítani ha hülyeségről van szó , és aki persze kapásból tudott Jesoloban egy út menti panziót, így mire hazaértem a Margit híd magasságából, itt várt az üzi, hogy a szállás le van foglalva. Na, és mi a neve a kis szállodának? Hotel Garni da Vito. Ja. Garniszálló. Így bízzon rá az ember valamit. :-) Azóta ezen röhögök, esküszöm.... :) Alakul a progi.... XD