Itthon :D :D (Assisi később)

Most csak hirtelen: felvettem egy stoppost hazafelé, ja. Szegény korombéli hapsi a Balatonnál kéreckedett be az autómba ( - hogy kerültem a Balatonhoz az Őrségből hazafelé?, höh, milyen jó kis kérdés, elég egyszer rossz helyen bekanyarodni, na. :P ) Szóóóóval kólavásárlás után felveszem az ürgét, aki Pestre akar jönni, mert ellopták az összes iratát, német állampolgár, és estére oda kéne érnie a követségre, vonat nincs. Magyarul beszél (az még érdekes lett volna, ha németül, mert pont azon a nyelven nem tudok :D :D ), a Velencei tóig megtudom az egész család történetét,  ő maga gépészmérnök, a felesége filológus (note: megnézni a neten, mijafrancaz.... :D ), jót dumcsizunk, mindenféle jövőbeli borozgatásokat tervezünk amikor legközelebb jönnek (persze feleséggel és egyéb családtagokkal kiegészítve). Az is kiderül, hogy földik vagyunk, mert amikor Magyarországon van, akkor Budakeszin lakik, ahol ugye én is gyermekeskedtem tíz éves koromig. Tudjuk az utcák nevét, és még az is eszünkbe jut, hogy hívták a hentest az Erdő utcában anno dacumál. No, ha mán így összehaverkodtunk, persze elhoztam Budakeszire. Névjegycsere, markáns kézfogás, ádijosz.

Az előbb szól a telefon. Nem hagyta-e az autóban a pénztárcáját? Igen, az egyiket tényleg ellopták, de volt neki még egy, azt viszont szintén nem találja, pedig Lepsénynél (szó szerint! :D :D ) még megvolt. Eddig csak iratai nem voltak, de most már se egy fillérje nincs, se bankkártyája se nincs. Kimegyek a kocsihoz - ott van a cucc az ülés alatt. Visszahív a pasi öt perc múlva, örvend, de igen kapkod, mert a telóján sincs pénz, és ugye feltölteni se tudja... Kb. itt elszakadt a cérnám, mert a filmekben az ilyen eseteknek szokott az lenni a vége, hogy a főhőst egy ételmaradékkal teli kukából húzzák ki... és annyira elkezdtem röhögni (jóvan, fáradt is vagyok), hogy alig bírtam elköszönni, nem akartam, hogy meghallja ahogy khhhmmm.... szolídan kuncogok. :) Viszont 8-ig nem ért ide, ami azt jelenti, hogy majd akkor valamelyik barátja fog jelentkezni nálam és eljönni az Attilának (mert így hívják őtet) a pénztárcájáért.

(Szolgálati közlemény A Halnak: öcsém!!... megint nem sikerült....!!!! De én tudok várni!!! :D :D )