Múlt hét végén megismertem valakit, akivel nagyon jó lehetett dumálni, mert érdekes egyéniség - a dolgot még izgalmasabbá tette, hogy szinte semmiben nem értettünk egyet. :) Aranyos volt, mert úgy kezdett, hogy "nem akarom a hitedet megingatni...", ezen elröhögtem elmosolyogtam magam, mert ha egy baráti beszélgetés képes lenne erre, már rég a kardomba dőltem volna. :)
Szó szót követett, az volt a lényeg, hogy szerinte szükségtelen bármelyik valláshoz csatlakozni, annak szabályait betartani, főképpen pedig nem a katolikus hithez, mert mennyi ellentmondás van... mert a Bibliát is meghamisították... mert sok külsőség van - és elmondta mindazokat a sztereotípiákat, amik már a vízcsapból is folynak. Majd mi történt? Idézett egy közszájon forgó mondást, amit egész véletlenül felismertem, és meg tudtam kérdezni tőle, hogy ha ez a véleményed, akkor miért idézel a Szentírásból? Ezen kicsit megütközött, mert persze nem tudta, hogy onnan van a gondolat (mondhatnám, 1:0 ide) :) :) .
Szerinte neki nem kellenek szabályok, mert van egy belső értékrendje, ami szerint élhet, azt követi, emellett pedig minden vallásból, irányzatból kicsipegeti azokat a dolgokat, amik számára szimpatikusak, amik őt építik: egy kis buddhizmus, egy kis kereszténység, egy kis ősmagyarság... meg ami még jön. Tulajdonképpen én ezzel már nem vitatkozom, mert többeket mondhatok barátomnak, akik e szerint élnek, és mindegyikőjük teljesen a helyén lévő, rendes ember.
Viszont mi van akkor, ha egy másfajta emberről van szó, akinél a "jóság" nem olyan egyértelmű? Ő is kicsipegeti amit helyesnek tart... de mondjuk attól még elemel néhány dolgot a közértben, mert a Tízparancsolat 7. pontja őrá nem vonatkozik... vagy nem lop ugyan, de lefekszik mindenkivel, aki befordul a sarkon, évente mással megcsalja a házastársát, mert úgy hozza a kedve, és az erre vonatkozó tiltás a saját maga által összeválogatott szabályrendszerben nincs benne.
Azt mondta ez az ismerős, hogy szerinte az egész élethez nem kellenek szabályok, mert az csak megnyomorítja az embert. Ezzel végképp nem tudok egyetérteni: az ősközösségtől kezdve ahol már két embernél több volt, kellettek és kellenek szabályok: már akkor is "szabály" volt, hogy ki megy vadászni és ki őrzi a tüzet, stb.... és azóta folyamatosan így van: mindegyik társadalom szétesne törvények nélkül.
Az adott politikai rendszer alkotta előírásokat, és a közismert (viselkedési, egyéb) szabályokat betartva is nagyon szépen lehet élni, viszont ezeknél többre tartom a vallás szabályait - direkt nem írtam, hogy "katolikus" hogy ne bőszítsek már senkit :) , mert nekem ez jött be, másnak más. De bármelyik alapvallásról beszélünk is, minden esetben több ezer éves tanításokról van szó, amik már kiállták az idő próbáját, különben egyszerűen nem tudtak volna ennyi éven át fennmaradni. És igazából az a jó, hogy ha kijelentem, hogy EZ vagy AZ vagyok, akkor azonnal kapok egy értékrendet, amelyet követhetek... ami átsegít a nehézségeken, a döntéseken... kapok tanult és tapasztalt embereket (papot, rabbit, szerzetest, szinte mindegy...), akitől tanácsot kaphatok, hogyan bogozzam ki az életem csomóit. És ezeket a tanácsokat el is fogadom, mert hiszek... hinni pedig jó. Viszont! Ha leteszem valahová a voksomat, akkor azokat az előírásokat is be "kell" tartanom, azokat a tanácsokat is el kell fogadnom, amikhez nem fűlik túlságosan a fogam, de szintén hiszek abban, hogy majd ezek is a javamra válnak - és úgy is lesz.
Mivel már úgy is hosszúra nyúltam és úgysem fogja elolvasni senki , azért leírom a kedvenc párhuzamaimat a mai világ dolgai és a katolikus vallás között, mert ez szerintem elég sokat elmond. Majd' belegebedünk, hogy találjunk bizonyos módszereket a nehéz élethelyzetek megoldására, holott a kereszténység 2000 éve tálcán kínál mindent. Pszichiáterhez járunk egy vagyonért - a pap meghallgat minket ingyen. Fogyókúrázunk ész nélkül, tönkretéve a gyomrunkat mindenféle szerekkel, amikért kemény pénzeket adunk - ha megcsinálnánk minden tavasszal a nagyböjtöt, testben és lélekben is megújulnánk. Meditációs technikákat, önszuggesztiót tanulunk (esetleg szintén pénzért, tanfolyamokon vagy könyvekből) - mifelénk ezt úgy hívják, hogy imádság. Félmilliós nyaralásokon próbáljuk nyugtatni a lelkünket a világ túlvégén - elég lenne egy hátizsákos zarándokút itt országon belül.
Semmire nem agitálok senkit. De a vallás nélküli élet szerintem nem jó. Ha visszatekintünk a történelmi időkre, az emberek valamilyen formában mindig hittek Istenben (és most ne kezdjük pls., hogy a hitük érdekében kik mire voltak képesek, mert ezek emberi hibák, és egy még hosszabb téma). Az én életem az elmúlt három évben a hittel jó irányba változott, ez öröm - és talán jó példa. :)
8 megjegyzés:
Igen, abszolúte jó példa - és ez egy jó zárása volt ennek az írásodnak.
Az a baj ebben a világban, amiről írtál, és amit az ismerősöd "vall": sokan úgy lavíroznak az életben, hogy a számukra elfogadható, magukévá tehető dolgokat ragadják meg egy-egy nézetből... szóval saját szájízük szerint formálják meg a kis világukat, és nem ők idomulnak akármihez is...
Beszéljünk általában a vallásról, hitről. Ahogy írtad, az ősidőktől fogva kellett valami az embereknek, amiben hihettek, amire támaszkodhattak, ami segítségül volt nekik, hogy a zord világban élni tudjanak... tökmindegy, milyen vallást nézünk, mindenhol az van, hogy létezik egy nem látható, megfoghatatlan valami, amibe végső esetben, amikor már tényleg nincs remény a VALÓS életbe, lehet kapaszkodni.... Szóval ez fontos.
Én spec nem vagyok az a 100%-osan vallásos, és irigylem azt, aki igen, de sajnálom azt is, aki meg fikarcnyit sem....
Szerintem jó úton vagy: ha belső béke után vágysz, és ily módon éred el, az nagyon jó érzés lehet....
szvsz nem vallásra van szükségünk (mert azt a vallási előírások uralják, amit világi emberek szabályozgatnak), hanem ISTEN-hitre.
A HIT az, ami a helyes irányba terel
gondolom én
mert lehet a vallási előírásokat igy-úhgy értelmezgetni, vonatkoztatgatni, ha nincs benne hited, magyarázgatásba fajul
de ez az egész (mindenkinek van gondolata)egy efgész estétbetöltő diskurzus lehetne, annyira sokrétegű, és összetett,
ha csak egy mondatot mondunk róla, feélreérthető, és végeláthatatlan vitát generál
Komoly téma, és mindenképpen fontos is. Én biztos, hogy nem tudnám elképzelni az életemet a hit nélkül, mert az éltet, és vallás nélkül, ami keretet ad neki.
A "csipegetés" annyira illékony az én meglátásomban, hogy nem is igazán tudok vele mit kezdeni. Biztos van, akinek így jó, csak engem ne akarjon meggyőzni arról, hogy amit én csinálok, az meg rossz :)
Ja, és egyéltalán nem volt túl hosszú a bejegyzés, sőt, még oldalakat írhattál volna róla nyugodtan :)
Mindig ezen parázol, hogy hosszú...nem az, mert jó, mert elgondolkoztató. Aki unja, az úgyse jár erre. Szerintem.
Amúgy én ugye nem tudom ennyire komolyan venni a dolgokat, de mégsem merem kijelenteni, hogy nem hiszek, mert akkor miért gondolok olyanokat, hogy Édes Jó Istenem, ne engedd, hogy ez megtörténjen.,.. vagy Köszönöm Istenem... etc. Az ember ha akarja, ha nem, végül visszatalál a kiindulási ponthoz.Az meg már csak a hab a tortán, ha addig is olyan értékek mentén próbálja élni az életét, ami Neki is tetszene.
na akkor én mint "ellentábor" (?)
én sem hiszek a szó klasszikus értelmében, de tőlem mindenki abban hisz, amiben akar, csak ne tukmálja rám... pl elmentem a barátnőm elsőáldozására is, ha neki jó, hát engem nem bánt :) neki meg jólesett... de nyilván én is "hiszek" valamiben, jó a reménytelenségben valahova fordulni, valakivel elbeszélgetni, csakhogy én is csipegetek :) de nem hiszek abban, hogy van "egy", aki irányít és a papokat nagyon nem szeretem... úgy általában, mert nyilván köztük is vannak, akik úgy is élnek, ahogy mondják, de maga az egyház - az nekem brrrrrrr
mindenki éljen úgy, és érezzen úgy, ahogy neki jó, és akkor nyugi van a világban és az emberben belül :)
Ismered a véleményem erről a témáról. Szerintem amíg valaki nem kap valamiféle indíttatást, mindegy kitől, vagy mi miatt, addig nem látja ezt így át. Így azt vallom amit Elf, mindenki szabadon döntse el a hogyant és a miképpet. Nem tartom magam laja embernek csak mert nem hajlik a térdem a templomokba. Azért sem tartom magam kevesebbenek, mert nincsenek magasztos gondolataim. Viszont tudok úgz élni, hogy igyekszem nem bántani senkit,legalábbis megpróbálom. Ha nem tudok segíteni, nem akadályozok. A szememben nem jobb az aki vallásos, mivel nem a hitük alapján ítélem meg az embereket és nem aszerint döntök a jóságukról, mennyire gyakran áldoznak.
Örök érvényű és meglehetősen elcsépelt mondás, élni és élni hagyni, meg a ne ítélj, hogy ne ítéltess.
Uff ez is hosszúra nyúlt. :)
laja = alja...itt még csak fél 6 van :)
Nem rólatok volt szó VCS, ti teljesen rendben vagytok (néha jobban mint én) - ahogy írtam is. De sok embernek lenne szüksége kapaszkodóra az élethez, ennek ellenére elutasítják a - bármelyik - vallást, ami ezt megadhatná, általános előítéletek miatt. Vagy mert nem kaptak indíttatást - ahogy mondod -, de szerintem ez is kétszemélyes játék, mert van aki megkapja, de csak azért sem fogadja el. Amúgy a "ne ítélj..." is a Biblia... ugyanaz az értékrendünk, akármennyit is vitatkozunk ezen. :) :)
Megjegyzés küldése