Dreaming

Nagyon régen ez volt a "tiszta szoba"... kicsit kevésbé régen az én lánykori szobám. Most megnyitjuk az utca felé... ajtót teszünk az ablak helyére, nem kirívót, nem hivalkodót, ha kell előkerítünk egy igazán régi ajtót valami bontásból és azt építjük be a vastag vályogfalba. 

Bent polcok lesznek, sok-sok, egészen a plafonig érő fenyő polc. Egy-két asztal, néhány kényelmes szék. A polcokon pedig könyvek. Újabbak az én gyűjteményemből, régebbiek a padlásról abból a két poros bőröndből... ja, és abból a nagy papírdobozból is, ami ott egész hátul van a legsötétebb részen.. Sirály könyvek, kétforintos regénykék. A gyerekkor mesekönyvei. A 80-as évek Vénusz könyvei. Könyvtáros barátoktól kapott komoly témájú, mégis csak ott porosodó felesleges példányok. És! Talán még a gyerekkoromban a faluban működő kicsike könyvtár valahol fellelhető állománya is, ha sikerül megszerezni az önkormányzattól.

Vasárnap délelőtt leszünk csak nyitva. Már jóval a misére hívó harangszó előtt kinyitjuk az ajtót, beengedve a nyári reggel melegét... télen pedig az üvegen átvilágló lámpafénnyel törjük át a szürkeséget. Színes bögrékből teát lehet majd inni, hozzá elmajszolni egy-két kekszet, elolvasni egy újságot - és kölcsönözni néhány könyvet.  Mert ez egy kicsike könyvtár lesz - az én könyvtáram. A nyári fesztiválok idején nálunk is lehet majd kiállítást rendezni, merészebb álmaimban egy-egy meghívott vendéggel felolvasó estet rendezni. 

Mi ebben az üzlet? Mondtam én, hogy ez üzlet? :-) Szokás szerint nem keresünk egy fillért sem... viszont a szokott agyalágyult módon azt reméljük, hogy hasznára leszünk a kis falunak, és nekünk is hasznunkra lesz az Értelmes Elfoglaltság. És hogy miért a többes szám? Mert ma mindezt elmesélve valakinek (G-vel kezdődik és ...oldennel végződik :-) ), már hallottam, ahogy kattognak a fogaskerekek a fejecskéjében, hogy majd hogy katalogizáljuk a könyveket és milyen támaszt kell venni az Ikeában, ami megtartja a betűket a polcok szélén.... és virágok is legyenek vázában... ajajjjj... ez mindig vigasztal egy kicsit, hogy nem egyedül vagyok dilinyós. :-P :-) 

Vannak álmaim, vannak terveim, vannak napi feladataim. Vajon időm mennyi van...?

... és ahol az öreg könyveket csak megsimogatni is jó: a Pálos Könyvtár. :-)