Családom és egyéb állatfajták

Igazán jó(?) ember volt az, aki a vasárnapi szentmise előtti órákban kicsapott öt kismacskát a telki templom elé. Elvégre ugyebár azért vagyunk jó keresztények, hogy megszánjuk az elárvult állatokat, és jól hazavigyük őket. A megszánásban nincs is hiba, többedmagammal szörnyülködünk a gazdátlan jószágok láttán, de hát a hazavitel az ugye már nem ilyen egyszerű másnak sem. Érdekes az alom: van vöröses, szürkés... és van egy rajzfilmfigura: elvileg sötét szürke, néhol cirmos kismacska, fehér zoknikkal. És! Rettentő méretű szétálló szőrzettel: a füléből kilóg két pamacs, a bajusza meg a szemöldöke mintha rajzolva lenne, a hátán is hosszú fehér szőrszálak meredeznek, valami pedigrés ősre emlékeztetve. Tulajdonképpen rémesen néz ki, de pont ezért nekem természetesen ez kell. Kezdem is dédelgetni, mikor jön arra apám egy vödör almával, és már közli is kedvesen, hogy "haza ne hozd, mert anyád kivág....". :-)

Szentmise után hazaérek (max. háromnegyed óra). A macska anyám ölében, a két kölköm meg ott vihog. A kis dögnek már van neve. Van kakilós tálja. Van három kistányérja (megjegyzem, kék üveg kompótos tálka, amiből a múlt héten még mi ettük a salátát. :-D ) Van gumira lógatott papírgombolyagja. És megevett már egy tányér levest. Mivan???????? Hát mert nyávogott az utcán. És aztán simán besétált a kapun (és nem is énutánam, he-he....). És láttam a pamacsokat a fülében?, hát nem csúúúúúúúcs? :-) Hát így lakjál a templomtól két háznyira.... :-P

P.S. És mennyivel jobban jártatok ezekkel a fotókkal, mint az elcseszett bodza tortáéval, amit egyébként fel akartam pakolni. :-P