Nem igazán szoktam itt a blogban emlegetni, de a 22 éves lánykám siket. Ezzel kapcsolatban lenne néhány dolog fejlődő társadalmunkról, amit érdemes egyszer végre leírnom:
Az integrációról. Harcos Anyuka kivette a kamasz gyermekét a siketek iskolájából és beerőltette egy halló közösségbe, hogy ott szerezze meg az érettségit. M. négy évig kínlódott a "normális" iskolában, mert a gyerekek ugyan a vártnál jobban befogadták, de a tanári felkészülés és hajlandóság teljes mértékben hiányzott ahhoz, hogy egy fogyatékkal élő gyermek is lépést tudjon tartani a többiekkel. A dolog nagyon úgy néz ki, hogy verik a mellüket az iskolák, hogy felveszik ezeket a gyerekeket, már csak azért is, mert nagyobb fejpénzt kapnak utánuk, csak éppen a tanárokkal felejtik el egyeztetni a dolgot, hogy figyelj, lesz egy ilyen és ilyen gyerek az osztályodban, tedd meg pls ezt meg azt a kis dolgot pluszban... Pl. ne csak szóban mondd el a hf-ot, hanem írjad már fel a táblára... és az is fontos lenne, hogy ne felejtsen már el szólni valaki annak a gyereknek, hogy hétfőn iskolai szünet van, mert ő bizony oda fog menni, ha külön nem hívják fel erre a figyelmét, és nem érti, miért talál zárt kapukat. M. leérettségizett - de gyanítom, csak azért, mert az iskolában meg akartak szabadulni Harcos Anyukától, aki a legfelsőbb körökben is kiverte volna a balhét, ha nem így történik. Most pedig... M. visszajött a siket iskolába 23 évesen, számítógépes ismereteket tanulni. Feltétlenül hozzáteszem: tisztelet mindig a kivétel iskolának, mert biztos ilyen is van.
Tavaly a lánykámmal is próbáltunk valami más intézményt keresni, ahol kézműves dolgokat tanulhat, mert azt szereti (nem is értem, miért...? :) ). Találtunk fent a Szabadság hegyen egy sulit, ahol értelmileg gyengén és közepesen sérült diákok tanultak, és pont olyasmit, amit a gyerekem szeretett volna. Nem vették fel, mert "csak" siket. Mert ez a SZABÁLY. Igaz, volt helyük... igaz, hogy az igazgatónő majdnem sírva fakadt, mikor el kellett utasítani (a gyerekem nem csak majdnem...), és igaz, hogy a lánykám bizonyos értelemben rosszabb állapotban van, mint azok akik oda járnak, de NEM. VETTÉK. FEL. Állítólag volt olyan szülő, aki visszamenőleg megszerezte a gyerekének a papírt, hogy értelmi fogyatékos, hogy tudjon ott tanulni. Jómi?
Ezek után már miért lepődnék meg, mikor az új hallókészülék-pár TÁMOGATOTT ára 270.000.- Ft, amit a jövő héten fogunk kiköhögni. A közgyógy-ellátási igazolványt ugyan évente kell hosszabbítani (hátha megsegít minket a Jó Isten, és 22 év után majd elkezd hallani a gyerekem...), de nekünk ilyen igazolványunk már régen nincs, mert még a hallókészülék ELEMEIT sem kapjuk meg ingyen, továbbá az illesztéket sem, ami a készüléket tartja a fülben (8000.- Ft/pár, félévente). Magánál a hallókészüléknél pedig a közgyógy-igazolvány mint olyan, eleve számításba sem jön. (Max. csak a kőkorszaki típusoknál, ami mondjuk a Sokol rádióval van egy súlycsoportban.)
Szerintem elég most ennyi... nekem legalábbis. Macs, te pedig harcolj, hogy ne skatulyázzák be a gyerekedet, mert beláthatatlan következményei lesznek. Drukkolok.
8 megjegyzés:
Ezt a sulis dolgot nem mesélted - én tök abban voltam, h oda jár. :-( Nagyon ki vagyok akadva ezen az egészen! De nem akarok litániát írni, h bezzeg kiket meg támogat állambá. :-((
Ez annyira felháborító!
Én mint csökkent fogyatékkal élő, részlegesen síket, nagyon megértem a felháborodásod.
Olyan "Sokol rádiós" hallókészülékem van, mindkét fülemre, de nem hordom őket, mert nem hallok velük. (Ezért a fiókban pihennek már vagy 12 éve.)
A drágábbat meg nem tudom megvenni. Marad a részleges siketség, amit most pl az angol órákon nagyon megszenvedek.
Annál a résznél, hogy : LISTEN....hát nekem az nem megy.
De azért, nem adom fel.
pont most hallottam egy kicsit hasonló dolgot (jó, végül is más... dyslexiás gyerekről van szó, amiben azért otthon voltam/vagyok), ráadásul a hírek is idevágó dolgokkal vannak tele mostanában. Nekem meg már a hócipőm tele, mert akik tehenének ez ügyben, sokkal süketebbek, mint akikért tenniük kellene... ááá, ez egy reménytelen ország... és akkor még finom voltam :(
:(. Nagyon értetlen vagyok. És mérges is, mert egyre több ilyen történetet hallok, ahol nem segítenek mert (...).
Krikszi
Alessia, én már meg sem lepődöm. Ismerős körökben van egy kisfiú,. akit háromévesen sni-be nyomtak és azóta MINDENHONNAN elutasítják. Mert Bp.-n csak egy ovi van, aki fogad ilyen gyerekeket EGY DARAB! ovi. És az az egy darab, inkább ne lenne, telve frusztrált, érdektelen "szak"emberekkel... Pontosan tudom, mitől féltem Álmit... és harcolok is.
Másrészt a férjemnek is rendszeresen vizsgálatra kell járnia, nem nőtt-e új gerince, új lába, vagy ilyesmi.... és bizony, fizetni kell nekünk is mindenért, ha nem a majdnem használhatatlan kategóriás sz@rt akarjuk megvenni.... most nem írok többet, de elképesztő az a helyzet, ami a bármely szempontból MÁS emberek körül van. Mintha a "más" valami veszélyes állatfaj lenne, amitől meg kell védeni minden "normális" embert. Vajon mikor vezetik be a kötelező Taigetoszt??!
Ööööö.... ez már nem az? :(
van nekünk egy hallássérült pszichológus barátnőnk, blogot vezet, sokat foglalkozik ilyesmi témákkal, jó ötletekkel, stb: nézzetek el felé, érdemes :) http://hallokas.freeblog.hu/
Bocs Elf, erre elfelejtettem írni... Köszi, ha lemegy a rumli, belemélyedek. :)
Megjegyzés küldése