ERRŐL LESZ SZÓ
Előre kell bocsájtanom, hogy egyik kedvencem a jobb oldalon kilinkelt blog, amelyben Európa több országából mutat be a blogtulaj különböző falusi otthonokat, a legegyszerűbbtől a vidéki kúriákig. Gyönyörűek.
Előre kell bocsájtanom, hogy egyik kedvencem a jobb oldalon kilinkelt blog, amelyben Európa több országából mutat be a blogtulaj különböző falusi otthonokat, a legegyszerűbbtől a vidéki kúriákig. Gyönyörűek.
Mégis belémbújt a kisördög, aminek köszönhetően kezdem megkérdőjelezni az új trendet, miszerint bármit be lehet tenni a lakásba, ami festetlen és ócska. Minél jobban pereg róla a festék, annál jobb... minél jobban mállik a vakolat a falról annál nagyobb esélye van a háznak bekerülni a menő otthonmagazinokba. Alapvetően tetszik ez nekem, de mintha kezdenénk átlépni egy határt. Már nem arról van szó, hogy a nagyi régi kredenckéjét nem festjük át, mert így emlékeztet legjobban a gyerekkori reggelikre... hanem netán már arról, hogy kemény pénzekért (mert a kereskedők se' hülyék!) beszerzünk ezt-azt az ócskapiacról, amivel telezsúfoljuk a lakást. Arról pedig nehezen tudnak meggyőzni, hogy a vizes falról potyogó vakolat és a mögötte barnán kibukkanó építőanyag szép. Miként szerintem nem szép és étkezéshez nem való a képen látható megfeketedett (és direkt ki-nem-fényesített) ezüstkanál sem.
Szeretem a paraszti kultúrát, mindig is szerettem. Aki ismer, az tudja: Őrség, Skanzen, parasztház... Telki, ahol én is féltve őrizgetem még a mosófazekat és a kopott zománcú zsírosbödönt is. Jól érzem magam a régi tárgyak között, és semmi bajom a stílusok keveredésével. De amit mostanában látok, abban van valami... valami mű... és azon sem lepődnék meg, ha kiderülne: drága lakberendezők hordják össze a gagyit. Ebből a szempontból ez a jól kitalált istálló-fíling is meglehetősen gyanús. :-)
Viszont itt egy példa, amikor nem viszik túlzásba, és ami - bár ugyanez a stílus - tényleg tökéletes - szerintem.
Viszont itt egy példa, amikor nem viszik túlzásba, és ami - bár ugyanez a stílus - tényleg tökéletes - szerintem.
Nem szoktam kommenteket kérni, de most érdekelne, ki mit gondol. :)
9 megjegyzés:
Detto. Mármint, osztom a véleményed. Tudod, hogy szeretem, ami népi:), de "túlsok" nekem túl sok.... És a túlzást sem szeretem. És úgy gondolom, aki tényleg szereti az ilyen dolgokat, annál is van egy egészséges határ, hogy mit igen, és mit nem. Nézegetem én is néha ezt a blogot, amit említessz, és néha azt érzem egy-egy kép láttán, mintha valami kirakatot, múzeumot látnék.... ahol nem igaz, hogy élnek emberek.
krikszi
Nekem nem tetszik. Olyan szomorú hangulata van a lekopott bútoroknak, a gabonás zsákból varrt kárpitnak és a málló vakolatnak. Szinte éreztem a doh és a penész szagát. Nekem olyan szegényes hangulat jött át, hiába a túlzsúfolt mindenfélével díszített otthon. Van amiből már sok az, ha ennyire keveredik. Svéd otthonhoz inkább el tudnék képzelni natúr fenyőbútorokat, vászon szőnyegekkel, és egyszerűbb kiegészítőket.
Nekem az arany középút jön be. (Itt rengeteg jó példával találkozhat ugyi az ember.) Szóval, mikor van egy régi, szépen megőrizzük az állagát - nem dohos falak között lélegezzük be a penésszagot, meg nem hagyjuk vizesedni a falat, hogy a szuhok felzabáljanak mindent - de viszünk bele némi újat is (lehet ez régies stílusú új!), amitől élhető. Pl. egy szép tűzhely a 3. háznál... tehát ami kell!
És ne legyen túlzsúfolt! Jóból is megárt a sok!
Az első képektől a hideg rázott. Semmi, de semmi melegség nem jött át. A 2. meg erőltetett és élhetetlen volt.
A 3. oké, látszik, hogy emberi használatra is alkalmas, meleg kuckó.
(Személyes problémám: hányok a kitömött állatoktól, meg agancsbútoroktól... De ez csak az én nünüm.)
Az itt alatt Provence-t értem. :-)
fában nekem alapvetően a natúr jön be, persze pácolva lehet, de a kék, szürke, fehér festés általában nem. A kövekkel is úgy vagyok, hogy a természetes, a natúr tégla, esetleg hasított pala... és hajlamos vagyok a kiegészítőknél az egyszerűbbek felé letenni a voksom... lásd zöld mázas köcsögök, de már a mintás, tarka nem.. vagy igen, de akkor az igazi minőségi darab legyen. Persze, én dumálok a tarkaság ellen, amikor gobelin-hegyek vesznek körül... nehéz ügy. A konkrét példákról meg majd mindjárt írok :)
na, hogy konkrét is legyek... a gerendák fehérre festése nálam a főbűnök egyike, és nagyon nem passzol az egészhez a padló sem. Szerintem. A fal... hát, igen, a hámló vakolatot már rég feltégláztam volna. Én elég mütyürkés vagyok, de ez már nekem is sok(k) volt, az eklektikus össze-visszaság meg már kifejezetten zavaró. Lehet, hogy az évek teszik, de lassan már itthon is törekszem a kevesebb-több elv követésére. Ez odáig fajult, hogy mécsesből sincs kint az összes, pedig... na mindegy, így most jobban tetszik.
A fentiek értelmében a harmadikba is bele tudnék kötni, én egyszerűsítenék rajta, vagy csak a festett fával van megint bajom...
nagyon szeretem, ha stílusosan régies, de a finckió nélküli kacatok és az új abszolút megtagadása nem tetszik... szeretném (ha lottó ötösöm lenne) egy fejszecsapásokkal kialakított konyhabútort, meg szeretem a vesszőkosarat és ilyesmi, de a második linkben szereplő mai dolgokat sem tagadnám meg magamtól :) jó a mai sütő, csak illő legyen a helyhez... tutifix hogy jó üzlet és ezért lovagolják meg :(
Erről még az is eszembe jutott, hogy az Őrségben van néhány boronaház, amit "egy-az-egyben" meghagytak úgy, ahogy volt, és ki lehet bérelni. Értsd: vizes falak, öreg szekrények, nyikorgó száz éves ágyak, petróleumlámpa, lavór. No, eddig jól is hangzik, mert hát szeretjük az ilyesmit... aztán hallottam olyat, hogy egy család két éjszaka után visítva menekült valami "normális" szállásra, mert ennyi idő alatt is minden ruhájuk büdösre dohosodott abban a szép öreg szekrényben.
Na a második linket nem is láttam, még jó, hogy felhívtátok rá a figyelmem. :) Az nagyon tetszik. :)
Megjegyzés küldése