Segíts magadon - avagy "télak"... :P

Igen, szökésben vagyunk Dani pajtásommal "a város legjobb nyelviskolájának" titulált műintézményből. Nem azért mert türelmetlen lennék (kicsodaaaaa...??? éééén....??? :-P ), de szerintem már 3-5 szóból is - sőt, többől - össze lehet(ne) rakni beszédben egy-egy mondatot, sőt, arra is képesek vagyunk immár, hogy az igéket (jelen időben, és kicsinykét a múltban is) ragozzuk, netán prepozíciókat is használjunk, meg aztán a személyes névmás különböző előfordulásai sem ismeretlenek már - ésatöbbi. Ehelyett azon vettük észre magunkat, hogy alapszinten már mindent megértünk, mindent el tudunk olvasni, minden tesztet 90% fölöttire ki tudunk tölteni, de azt a bizonyos pohár vizet még mindig nem tudnánk elkérni (kis túlzással persze, mert a vendéglátóipari egységekben eddig is jól elboldogultam, de hát ilyen esetekben ugyebár ezt a szófordulatot szokás használni :-) ).

Így aztán Dani pajtással váltottunk néhány dühöngős telefont a múlt csütörtökön (amikor még ráadásul egy óra el is maradt), jól felhergeltük magunkat és egymást. Majd ő mondotta, hogy egy ismerőse ebbe-és-ebbe az iskolába járt, és meg volt elégedve, nézzem meg a neten. Megnéztem. Ha pedig ugye én "megnézek" valamit, akkor az annyit tesz, hogy pénteken beiratkoztunk, ma meg már ottan voltunk kettecskén kvázi "magánórán", ami alig kerül többe mint odaát a csoportos. Danival kb. egy szinten vagyunk, így nem hátráltatjuk egymást, sőt erősítjük. A mai két óra alatt pedig végig kellett felváltva dumálni, hogy a végén már a legegyszerűbb szavak sem jutottak eszembe.... :-) De ez most jó, és örülés van, végre megnyugodtam, mert most érzem, hogy van értelme nap mint nap a tanulásnak, nem csak a passzív szókincs gyűlik a buksikámban. Persze ez most szívás is, mert itt is fizetünk, meg ott is... ide járunk hétfőn, amoda meg kedden és csütörtökön... de hát ez most így sikerült. Áprilisban pedig majd eldöntjük, hogy melyikben tovább.

Felfedezésem is van: az izgágák mindig megtalálják egymást... :P :-)