Mániákus

Ha Olaszországról van szó, talán tényleg az vagyok. "Bevállalom." :-) Itt van pl. ez a két könyv. Az első egy útikönyv főképpen Firenzéről, amely jelen időben íródott - 1490-ben. A város virágkorát éli Lorenzo de Medici uralkodása alatt, találkozhatunk is Il Magnifico-val, ha az utcákon sétálgatunk, mindig piros köpenyt visel, és mivel fél a merényletektől, kivont kardú csatlósok kísérik. A Ponte Vecchio közepetáján vigyázzunk, mert ott van az a lyuk, amin keresztül a mészárszékről kihordott állati belsőségeket a folyóba dobják. A fogadóban ne csodálkozzunk, ha eperág van az ágy alatt, ez fogja távol tartani matracunktól a bolhákat. Úton-útfélen óriási tehetségekbe botolhatunk: portrét csak Ghirlandaioval festessünk... de sajnos Leonardót most biztos nem láthatjuk, mert éppen Milánóban tartózkodik... és ugye milyen vicces, hogy ezek a sikeres művészek, mind a ragadványnevüket használják? (Botticelli így lett "kis hordó" a kövér báty után... Ghirlandaio "virágfüzér" a festményei után... Donatello "kis Donato" a gyerekkori becenév után... Fra Angelico pedig "angyali", életvitele és tiszta képei után.) A városban pezseg az élet: nyüzsgő piacok és kézműves boltok, karneválok, ünnepségek, felvonulások... ilyen-olyan ruhákban, ezekkel és azokkal a szokásokkal tarkítva.... Savonarola árnyékától fenyegetve... - mit mondjak?, időutaztam. :-)

A másik könyv amolyan szótárféle, de azért annál több: megmagyarázza a szavak és kifejezések eredetét is, vagy hogy éppen az olaszok hogyan és mire értik. Pl. ha egy lány természetesen, festetlenül is szép, akkor ő acqua e sapone (víz és szappan). Az olasz légitársaság neve az Ali d'Italia (Olaszország szárnyai) kifejezésből lett rövidítve. A Budmil olasz-magyar cégként indult annak idején, Budapest és Milánó városnevek után kapta a nevét. Befana a jó boszorkány, aki vízkeresztkor ajándékot hoz a gyerekeknek. Utóbbiakat pedig Olaszországban nem a gólya hozza, hanem a káposzta alatt születnek - sotto i cavoli. :-) A confetti nem az, ami nálunk, hanem az esküvőkön és egyéb alkalmakon osztogatott, különböző színű cukormázzal bevont mandula (magam is kötöttem ilyeneket tüllbe egy réges-régi esküvőre). Van továbbá néhány dalszöveg, Con te partiró és hasonlók, amiknek lehet bogarászni a szövegét. Van néhány szó, amiből a Danival kiejtési versenyt szoktunk rendezni, pl. egy tésztafajta: chichiripieno..., ha pedig dumcsizunk, akkor chiacchieriamo. :-) Aztán vannak még életrajzi adatok, receptek, szokások eredetére utaló szócikkek, stb., stb.... csomó érdekességről olvastam, pedig még csak a "C"-nél tartok. :-) Ajánlom mindenkinek aki olyan dilinyós mint én aki szereti Olaszországot. Akit pedig untattam mostan, attól szíves elnézést kérek. :-)