Ez jó

Szeretem a munkámat, és igazából az lenne jó, ha sok lenne belőle. Mert ha csak csurran-csöppen, akkor nehezen mozdulok, de ha pörögni kell, akkor "elkap a gépszíj": zümmög a nyomtató, közben hajtogatok, közben kérdezek levélben, közben jönnek a válaszok és jön két-három újabb megrendelés. Halas motívumot lopok a netről tervezek karácsonyi lapra (ezt kapd ki! :-) ), mérgelődök, mert már gyűrötten veszem ki a dobozból a méretre vágott kartonokat (pedig papírt ugye csak a papírboltból!), és boldogságos vagyok, mikor rájövök, hogy a nyomtató által szerencsére csak néha okozott maszatot simán le lehet radírozni. Jah, kérem, apró örömök a zéletben! :-)

Sajnálom, hogy valami hazavágta a kézműves munka becsületét. A kínai bóvli... a pénztelenség... a hihetetlen árubőség... az igénytelenség - és mindez együtt. Épp ezért szeretem a karácsony előtti hónapokat, mert immár mondhatom, hogy van néhány visszatérő cég, akik tőlem rendelnek képeslapot, és amikor elmegyek hozzájuk a mintadarabokkal, a képviselőik izgatottan turkálnak a papírholmi között, mint a gyerekek. Tetszik nekik... és egyetértünk abban, hogy mennyivel jobb ez, mint a csilivili tucatcucc a boltokból, vagy a december 23-án e-mailen, egyszerre száz címzettnek elküldött virtuális képeslap.

Jövő hét végén pedig tanfolyamot is tartok az új kuckómban a garázsban, és az is nagyon jó lesz. Bár így menne egész évben!