Családilag az az elvünk, hogy az ember csak akkor menjen orvoshoz ha már viszik valami baja van, amikor legalább egy vánnyadt tünetet produkál, ami miatt sorba' lehet ülni különböző rendelői várótermekben, és meg lehet ejteni különböző rettttenetes vizsgálódásokat. Ehhez képest ma levonultunk kollektíve bejelentkezni a számunka új körzeti orvoshoz, akit a házunk előző lakója ajánlott - és fél órán belül mindenféle javaslatokkal, sőt, vérvételre vonatkozó konkrét időponttal valamint fancsali képpel távoztunk.
Először én ültem le a dokinővel szembe', és válaszoltam a rafinált keresztkérdéseire, úgymint: mikor mérte utoljára a vérnyomását? Én? Tegnap előtt...! Remélem csak én hallottam a Családfő diszkrét kuncogását a háttérből. Praktikusan f*ogalmam nincs, hova került a költözéskor a vérnyomásmérő. :-P Aztán folytatódott a vallatás vérképre, hasi ultrahangra, nőgyógyászati dolgokra vonatkozóan, és hiába bizonygattam, hogy milyen fasza csaj vagyok semmi bajom nincsen, momentán még pszichésen sem tudok semmiféle betegséget produkálni (a szokott defekteken kívül, de az más kérdés), mégis megkaptam az időpontot a vérvételre, és a kémcsövet... khmmm... házi használatra. Bakker.... mostantól van betegség-sejtésem (mert tudatom azé' mégse' lehet), merugye mi van, ha van valami....? :-D
No, eztán következett a Családfő, akit magára hagytunk a doktornővel fésztufész, had mesélgesse el a kórtörténetét nekije. Majd amikor kijött a kis kémcsövével, rajtam volt a vihogás sora, hogy "na, téged még hova küldött?" Majd közösen megállapítottuk, hogy erről azért nem volt szó! Nekünk olyan orvos kell, akihez le lehet jönni a náthával, és akitől meg lehet kapni receptre az Algopyrint. De hogy ellenőrző vizsgálatok? Nemááááááár!!!
Viszont! Itten az elmaradott vidéken kérem szépen zsír új rendelő van, ahová időpontra megy majd az ember lánya vérvételre, nem ám két órát várakozunk a laborban, mint pölö a harmadik kerületben. Aztán a közelben Biatorbágyon van uh, meg mindenféle más vizsgálódási lehetőség, nem kell bemenni Pestre. No nem mintha annyira akarnám végigjárni mindazt, ami most hirtelen a dokinőnek eszébe jutott... egye fenyő, vért vehetnek, aztán szépen békén lehet hagyni. Bár engem vizsgálhatnak keresztbe-kasul, mert úgy sincs semmi bajom. Uff. :-)
7 megjegyzés:
Én nem tudom miért, de szeretem az ilyen kivizsgálásokat. No, most vihetem a kölket eleget. Pedig magamat jobban szeretem.
én nem szeretem, nem is megyek...csak ha visznek :)
Szerintem úgy 35 fölött kezdi utálni az ember ezeket... amikor már van esély arra, hogy találnak is valamit. :) Mi meg ugye éppen elmúltunk 35... :-D
Azért, mert a 35.-be léptetek, még ne mond azt, h elmúlt. Jajj, szörnyű, hogy így öregítitek magatokat! :-)
Figy, én már 20 éve visszafelé számolok, úgyhogy tul.képpen még annyi se' vagyok.... :-D
(Én meg nem tudok írni... Mondd )
Ennyi év blogolás után már az a jó, hogy tudom, hogy tudod, hogy két dével kell írni... :-D
Megjegyzés küldése